Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az iparban alkalmazott nők munkaideje

Munkásügyi Szemle 21 társadalmi rendben is férjhezmenésre és arra számít, hogy az ipari munkával való foglalkozás kényszerűsége csak átmeneti állapot neki, későbben pedig, mint családanya, ha a bérmunkát folytatni kénytelen, martyrságra is kész, csakhogy családjának a kenyeret biztosítsa. A nő különben is alkalmazkodó, türelmes, igénytelen, nélkülözi a forradalmi szellemet és a család érdekein túl az osztály érdekeinek felfogására, ami pedig a szervezkedésnek főfeltétele, nem képes. Ettől eltekintve is azonban, a nő munkája többnyire nem tanult munka, vagy ha az is, nem összpontosított telepeken, hanem otthon végzendő munka; szervezkedése ugyanoly nehézségekbe ütközik tehát, mint általában a nem tanult és főképen az otthon-munkásoké. A férfimunkások szervezetéhez való csatlakozás pedig, még ha van is ilyen a kérdéses szakmában, annak politikájában rejlő okokból sok esetben szintén nehézségekbe ütközik. A munkafeltételekért vívott harcban — amennyiben a mondottak után egyáltalán szó lehet harcról — a nő tehát egyedül áll. Viszont azonban azt, hogy a nő az ipari munkában ne legyen a végletekig kizsarolható, az erkölcsi szemponton kivül a családnak, a nemzetnek, a nemzeti vagyonosodásnak és így magának az iparnak érdeke is követeli. Hiszen a nő fizikai munkabírása általában sokkal korlátozottabb a férfiénál és az iparban teljesített munkán kivül reá nehezedik a háztartás, a gyermek gondozásának, nevelésének munkája is. A háztartást is vezető munkásnőnek munkaideje az ipari munka idejének a legvérmesebb óhajokat kielégítő leszállítása esetében is túlhosszú, pedig hát a munkásosztály asszonyának háztartási munkája sem tartozik a legkönnyebbek közé. Hogy a munkával való ez a lecsigázás csak annak a feladatnak rovására történhetik, melyet a fajfentartás körül a természet követel meg a nőtől, az természetes. És így a munkában elcsigázott nőnek sarjadéka is csak korcs és satnya lehet — nem szólva arról, hogy a mai munkás életének egyetlenegy nyugvó pontját, családi életét is feldúlja az a rend, mely asszonyát teljesen elvonja a család, az otthona körül reá háruló feladatoktól. Pedig mi várható a család, az otthon nélküli munkástól, arra feleljenek maguk a munkaadók, kik főkép a családos munkások közt találják meg az engedékenyebbeket és főkép a családos nők közt a legtürelmesebb, szótlanul szenvedőket. Amint látjuk, már ezeknél a szempontoknál is erősen belejátszik a nők ipari munkájának rendjébe az erkölcs, a család, a társadalom, a nemzeti jólét érdeke mellett magának az iparnak érdeke. De belejátszik az iparnak érdeke más szempontokból is. Ahol a munkaidő kérdését természettudományi vizsgálódás tárgyává is tették, mindenhol megállapították azt, hogy a szertelenül hosszú munkaidő leszállításával növekszik a munka intenzitása és a munkának ez a fokozódó intenzitása nemcsak ellensúlyozza a munkaidő leszállítását, hanem a hosszabb munkaidővel szemben egyenesen nyereséges is a munkaadóra. De a munkaidő leszállítása önmagában is serkentőleg hat továbbá a technika fejlődésére, ami pedig hogy mit jelent a produktivitás szempontjából, azt élénken megvilágítja a német birodalmi gyűlésnek éppen a munkásnők munkaidejével foglalkozó bizottságában 1908-ban felemlített az a tény, hogy 1882-től 1895-ig, mi alatt a munkaidő leszállott, a pamutfogyasztás a német birodalomban 93°/o-kal, a munkások száma azonban csak 30"/o-kal, a produktivitás tehát 50°/o-kal emelkedett. Bizonyára ez a tapasztalat is nem kevéssé hozzájárult ahhoz, hogy például Nagy-Britanniában az 1833. évi első félénk kísérlet után, mikor is a nők napi munkaidejét a szövőipari vállalatokban 12 órában állapították meg, már 1847-ben leszállították azt 11 órára és három év alig telt még el, 1850-ben leszállították azt további egy órával 10 órára. A humanitás szempontján kivül ez a körülmény magyarázza meg bizonyára azt is, hogy addig, míg törvény nem intézkedett ez iránt, számos államban (hogy csak Nagy-Britanniára, Németországra, Oroszországra utaljunk), maguknak a munkaadóknak széles körei kívánták a nők munkaidejé-