Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Az ipari munkások táplálkozásáról

310 Munkásügyi Szemle A gyulai kerületi munkásbiztosító pénztár közrebocsátott évi jelentése 19.495 kor. 33 fillérnyi hiányról számol be, aminek okát kedvezőtlen egészségügyi viszonyokban keresi. A typhus és egyéb ragályos betegségek a pénztár anyagi erőforrását erősen igénybe vették, amennyiben 137.477 korona járulékbevételből 126.928 (92.32°/Ü) koronát kellett segélyezési célokra fordítani. Ebből táppénzre 37.213 korona, a bevétel 27%-a esik. Az 1909. évi segélyezési kiadások 35.037 koronával szárnyalták túl az előző évit. A taglétszám az 1909. évben 10.084 volt átlagban. Ebből a legtöbb az I-ső napibér-osztályhoz tartozott. Az egy-egy tagra eső járulék nem tett ki többet 13 koronánál. Az előirányzat mégis az 1910. évre 8.249 koronát, az 1911. évre pedig 16.920 koronát tüntet fel várható felesleg gyanánt. A Schlick-féle vasöntöde és gépgyár r.-t. budapesti vasöntődéje és gépgyára vállalati betegsegélyző pénztárának 1909. évről szóló jelentése 3.566 kor. 37 fillérnyi feleslegről számol be. A pénztár 48.049 koronás járulékjövedelméből 33.965 koronát fordított segélyezésekre, ami 71°/<>-nak felel meg. Ebben a táppénzköltségekre 46-5°/o esik. Ezen felül az előző években megtakarított 3.207 koronából 7 tagnak összesen 717 koronányi 20 héten túli külön segélyt folyósított a pénztár. Az 1910. és 1911. évekre a pénztár 1.000 korona felesleget irányzott elő. SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY. )^Az ipari munkások táplálkozásáról. A szociális egészségügy egyik ága sem mondható oly elhanyagoltnak, mint a nagy tömegek, különösen az ipari munkások táplálkozási viszonyai. Az ipari munkások tömörülése a nagy városokban vagy legalább nagy ipari gócpontokban, az agrárérdekek egyoldalú támogatása és oltalma folytán mindjobban növekedő drágasága az élelmiszereknek kényes kérdésnek minó'sítették a néptáplálkozást és a tudományos körök és maguk a munkásszervezetek is csak aránylag rövid idő óta foglalkoznak ezzel úgy a népegészség mint munkaképesség tekintetében egyaránt fontos kérdéssel. De ezen, bár csak rövid keletű érdeklődés már is némi eredményre vezetett. Ezen irányban a gyermekvédelem vezet, hiszen az éhező iskolás gyermekek táplálkozása rendszerint a szociális gondozásnak első és főkérdését képezi. Ide sorozandók továbbá a mindjobban szaporodó főző- és háztartási iskolák, továbbá az alkoholfogyasztás leszállítására vonatkozó törekvések és egyes szociálisan érző ipari munkaadók abbeli intézkedései, hogy munkásaiknak saját üzemükben olcsó és kifogástalan frissítőket, első sorban tejet, esetleg teát, levest, gyümölcsszörpeket stb. rendelkezésre bocsátanak. Érdekes és új világításban mutatja be ezt a kérdést a porosz ipariparfelügyelők 1909. évi jelentése. Az iparfelügyelők kutatásai oda irányultak, vájjon az ipari munkások munkaképessége befolyásoltatik-e és mennyiben azáltal, hogy ha kielégítő és megfelelő reggeli elfogyasztása után fognak a munkához. Kutatásaik sok nehézséggel jártak, meit igen sok a tekintetbe veendő mellékkörülmény, azonkívül a munkások nagy része nagyon rezervált volt az adatok bemondásánál, de mindenesetre igazolta a felvetett kérdés nagy horderejét. A jelentés szerint a munkások nagy része az első reggelit otthon fogyasztja el, mi a munkásra nézve mindenképpen előnyös. Ez hiányzik ott, hol az üzem nagyon korán kezdődik és a munkásság messze lakik az üzem helyétől; a munkás reggeli nélkül kénytelen hazulról távozni és ezen esetekben a munkaadók kötelessége volna, hogy legalább a tea- vagy kávékészítéshez szükséges meleg vízről gondoskodjanak. De az otthon fogyasztott reggeli is a legtöbb esetben hiányos, rendszerint csak kávé kenyérrel, mert a munkásság a fősúlyt az úgynevezett második reggelire helyezi, melyet két órai munka után szokott elfogyasztani. Itt már a mun-