Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. A munkaadó kivételes felelősségének terjedelme

298 Munkásügyi Szemle bírói uton megítélendő kártalanítás az e törvény alapján a biztosítottat vagy hátramaradottait megillető kártalanítás összegét meghaladja.« Ez a szabály a kár és haszon egybevetésének elvén sarkallik. Minthogy a sérült és hozzátartozói a balesetből kifolyóan )áradék-igényt nyernek, ezen igény terjedelméig csökken a kár, melyet a baleset folytán szenvedtek. Nem az a kérdés tehát: mit kapott az igényjogosult tényleg a pénztártól, hanem az, hogy mire tarthatott igényt a törvény szerint. Ha a járadékra jogosult igényét be nem jelenti és a járadéktól elesik (89. §.): ez az ő baja; a munkaadó fizetési kötelezettsége mégis kevesbedik azzal az összeggel, mely a járadékra jogosultnak kellő igénybejelentés esetében járt volna. Ez a tétel egészen a sérültre és hozzátartozóira hárítja át az az iránt való tudakozódás terhét és kockázatát, vájjon a sérült a balesetbiztosítás hatálya alá esik-e vagy sem? Ez annál is súlyosabb, mert a 82. §. alkalmazása független attól, hogy a sérült be volt-e a pénztárnál balesetbiztosításra jelentve, feltéve, hogy törvény szerint biztosításra köteles volt. Ha már most a sérült nem volt bejelentve, s ezért nem érvényesítette igényét a munkáspénztárnál: vájjon utóbb hivatkozhatik-e a munkaadó arra, hogy a sérültet és hozzátartozóit járadékigény illette volna a pénztártól s hogy ennek folytán saját kötelezettsége ennyivel leszállítandó ? Nézetem szerint nem, mert a munkaadó saját mulasztásából jogot nem meríthet. Ugyancsak nem kívánhatja a munkaadó az általa önként biztosított munkás kárigényével szemben annak a járadéknak a beszámítását, mely a munkást a pénztárral szemben illette volna, melyet azonban a munkás nem érvényesíthetett, mert a történt biztosításról nem is volt tudomása; ilyenkor is mulasztás terheli a munkaadót, hogy az igényjogosultat a történt biztosításról nem értesítette. A bíróság a 82. §. értelmében először kiméri a munkaadó kártérítési kötelezettségét az általános magánjogi szabályok szerint, s azután az így nyert összegből számítja le a járadékösszeget, mely a jogosultat a pénztár ellen megilleti vagy megilletné. A bíróság tehát a kár megállapításánál az 1907: XIX. t.-c. szabályaitól teljesen függetlenül jár el. Nevezetesen: a sérült elmaradt munkakeresményét a 78. §-ra tekintet nélkül állapítja meg a bíró, számbavéve minden rendes mellékkeresményt is, melyet a sérült esetleg másutt, nem is a felelős munkaadónál szerzett. Önállóan ítéli meg a biró a keresetképesség csökkenésének fokát is. A munkaadó a saját vagy alkalmazottjainak tiltott cselekménye folytán teljes kártérítéssel tartozik a sérültnek, vagy ennek halála esetében hozzátartozóinak : ezért a bíró a sérült részére az elmaradt keresményt a munkaképesség csökenésének arányában a maga egészében itéli meg, nem pedig a 70. §-ban meghatározott °/o-ok szerint; a hozzátartozók tartásigényét pedig — az elhunyt tartáskötelezettségének korlátain belül és elmaradt keresménye erejéig — a biró ugyancsak a 72—74. §-okban írt arány és sorrend mellőzésével állapítja meg. A bíróság a sérült kárát többnyire, a tartásjogosultakét mindig járadékban itéli meg (v. ö. 1874: XVIII. t.-c. 4. §.): ilyenkor a pénztártól igényelhető járadék egyszerűen leszámítandó a bíróság által kártalanításul eredetileg megállapított járadékból. A bíróság azonban a sérült kártalanításául tőkét is ítélhet meg;:) ilyenkor ebből a tőkéből a pénztártól igényelhető járadéknak tőkeértékét (81. §. III., 96. §.) kell leütni. Ha a munkásbiztosító pénztár a sérült járadékát utóbb felemeli vagy leszállítja (94. §.), ez mindig visszahatással lesz a bíróilag már megállapított magánjogi kárigényre is, s a kárigény terjedelmében beállott ezt a változást az illető érdekelt külön per útján érvényesítheti. A bíróságot természetesen jogilag nem köti ilyenkor sem a sérült állapotváltozásának i,..1} Esetleg az 1874 : XVIII. t.-c. 4. §-ával szemben is, 1. Curia 1901. évi 5656. sz. (Orecsák id. m. VIII. k. 1072. 1. 1774. sz.)