Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Küzdelem a tüdővész ellen

Munkásügyi Szemle 299 az a megállapítása, amely a pénztár elleni járadékigény szempontjából történt, noha a ténybeli súlya ennek a megállapításnak kétségtelenül meg lesz. Lehet e szerint, hogy a biróság nem találja indokoltnak a pénztári járadék megváltoztatását; de azért a biróság a járadékváltoztatás tényét kétségtelenül figyelembe venni köteles és így az általa a munkaadóra kirótt fizetési kötelezettség ez esetben is módosulni fog: a pénztári járadék felemelése esetében megfelelően csökkentendő', a járadék leszállítása esetében megfelelően felemelendő. Ha pedig a biróság is elismeri a pénztárral szemben történt megállapítás helyességét: a megítélt járadékot a pénztárra nézve megállapított mértékkel egyenes arányban fogja felemelni vagy leszállítani. Hasonlókép kihat utólag a munkaadó fizetési kötelezettségének terjedelmére (habár az biróilag meg is volt állapítva) az a körülmény is, ha a hátramaradottaknak a pénztár elleni járadékigénye a részesülés arányában vagy sorrendjében beállott változás folytán (72—74. §§.) módosult. Ellenben, ha a pénztári járadék szünetel (95. §.), avagy végkielégítéssel megszűnik (76. §. II., 96. §.): ez a körülmény a birói kármegállapításra nincs visszahatással, minthogy ezzel az alapul fekvő járadékként nem változott. XKüzdelem a tüdővész ellen. Irta: Pataki Béla. 79.018 ember halt meg Magyarországban tüdővészben 1907-ben. A tuberkulózis szörnyű emberadójában nem maradt hátul székes* fővárosunk sem. 3.016 halálesettel szerepelt a nevezett esztendőben. S a tüdővész emberadója évről-évre növekedett. 1900-ban még csak 72.467 volt a gümőkór-halálesetekszáma (a fővárosban 2.764), 1906-ban már 78.225-re emelkedett (Budapesten: 2.937-re). Budapesthez hasonló nagy arányszámmal részesek a tuberkulózis halálozásoknál hazánk összes városai.1 A megyék és a városok gümős halálozásáról készített statisztikai rajz azt mutatja, hogy »a megyei székváros rendszerint még súlyosabb véradót fizet a tuberkulózisnak, mint a megye maga. Hódmezővásárhely tüdővész-halálozása nagyobb, mint Csongrád megyéé, Budapesten, Pécsett, Temesvárott több embert pusztít el aránylag a gümős betegség, mint Pest-Pilis-Solt, Baranya, illetőleg Temesmegyében.« Bebizonyított tény, hogy a tüdővész nem országokhoz, vidékekhez kötött betegség, és nincsenek tőle mentes helyek. Még az oly gyakran ajánlott délvidékek sem. »A beduin-életet élő, sátrakban lakó arabok közt nincs tuberkulózis, ellenben a szilárd épületekbe költözött arab lakosság közt, mely napjait részben a négy fal között tölti, erősen pusztít.« A mindig tiszta levegőn időzés, a bőséges mozgás óvja meg a tüdővésztől a puszta lakóit szemben a városlakókkal. Ezt az állításunkat erősíti meg Európa országainak gümőkóros haláleseteit feltüntető tabella. Tízezer lakos közül a XIX. század végén meghalt: Angliában 10—15, Norvégiában és Olaszországban 15—20, Német- és Svédországban 20—25, Francia- és Magyarországban 30—35, Ausztriában és Oroszországban 35 embernél több. Föntebbi táblázatból kitűnik továbbá, hogy ott dühöng legerősebben a tuberkulózis a civilizált népek között, ahol a nép már elveszítette a természetes életmód áldásait, de a civilizáció előnyeit még nem birta meg1 1899—1903 között évente 10.000 lakosból gümőkórban halt el : Dudapesten 50, Nyíregyházán 51, Békés-Csabán 52, Temesvárott 57, Pozsonyban 58, Félegyházán 76 ember.