Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. A munkaadó kivételes felelősségének terjedelme

Munkásügyi Szemle 297 esetben sem illeti a balesetből kárkövetelés1; és így ő a törvény 82. §-a esetében sem léphet fel a munkaadó ellen. Eltér a két szabályozás a férjétől különélő nő igénye tekintetében is. A magánjog itt is szigorúbb: a különélő nő csak akkor támaszthat kárkövetelést, ha jogos okból él külön; ellenben az 1907 : XIX. t.-c. a különélés okát nem kutatja, ha a különélés a férj halálát közvetlenül megelőzőleg egy évnél nem terjedt tovább. (Ha egy évnél tovább tartott a különélés, a 72. §. hatodik bekezdése szerint a nő csak akkor tarthat igényt járadékra, ha »biróilag megítélt tartási díjra igénye van«. Ezt nem szabad oda magyarázni, hogy a tartási díjnak már a férj halálakor meg kellett ítélve lennie; elegendő, ha a nőnek a férj halálakor joga volt a bíróságnál tartást követelni ; lehet, hogy a férj önként tett eleget tartáskötelezettségének. Különben a szabály absurd véletlenekre vezetne: hogy a pert jogerős Ítélethez lehetett-e juttatni a férj haláláig.)2) Általában nem illeti az elhalt hozzátartozóját magánjogi kárkövetelés, ha az elhalt a balesetet vétkesen maga okozta. Az 1907 : XIX. t.-c. (75. §.) ritka nagylelkűséggel még akkor is megadja az elhalt hozzátartozóinak a járadékot, ha az elhalt a balesetet szándékosan idézte elő (egyenesen öngyilkosságot követett el). 3. A 72—73. §-ban felsorolt és a magánjog szerint különben is igényjogosult személyek a munkaadó ellen felléphetnek akkor is, ha a munkáspénztár ellen az adott esetben nem illeti őket járadékigény. így pl. a 72. §. szerint a gyermeket mindenesetre csak 16-ik évéig illeti járadék, ha tovább rászorulna is. A magánjogi gyakorlat is rendszerint e kort tartja ugyan szem előtt (leányoknál a 14 évet); csakhogy a korhatár a magánjogi kárkövetelés keretében az esethez igazodó ténykérdés: ha a gyermek rászorult (keresetképtelen, nyomorék), kárigénye az elvesztett tartás fejében tovább tart (az elhunyt szülő valószínű természetes élettartamán át). A 73. §. szerint szülők és nagyszülők a pénztárral szemben csak akkor jogosultak járadékra, ha eltartásukról túlnyomólag az elszerencsétlenült munkás gondoskodott; az unokák pedig szintén csak e feltétel mellett és csak akkor, ha teljesen árván maradtak. Mind e korlátozások a munkaadók elleni kárigényre nem vonatkoznak. A hozzátartozók igénye a munkaadó ellen nem szűnik meg akkor sem, ha a pénztár elleni járadékigényt a 89. §-ban foglalt határidők alatt be nem jelentették; ennek csak a magánjogi kárkövetelés mértékére van befolyása. Belföldi üzem külföldi munkásai csak viszonosság esetében vagy a kereskedelemügyi miniszternek az illető állam honosaira vonatkozó külön rendelete alapján esnek a balesetbiztosítás hatálya és ezzel a 82. §. rendelkezése alá (5. §.). Ha a külföldi nálunk biztosításra köteles is, még mindig a viszonosságtól függ az a további kérdés, mely hozzátartozói kapnak a munkáspénztártól járadékot. Minthogy azonban a pénztár elleni járadékigény nem előfeltétele a magánjogi kárkövetelésnek: a viszonosság hiányában járadékra nem jogosult hátramaradott, hacsak beleesik a 72—73. §-ban felsorolt személyek körébe, megtartja követelését a munkaadó ellen, feltéve, hogy saját hazai joga szerint az elhalttól törvényes tartást követelhetett. Ugyanez áll megfelelően a 77. §. esetében, midőn a külföldi sérültnek külföldön tartózkodó hátramaradottja esik el viszonosság hiányában a pénztár elleni járadékigénytől; a munkaadó elleni követelését ez sem veszti el. Ónként értetődő, hogy az olyan külföldi munkás (és hozzátartozói), aki nem esik a balesetbiztosítás hatálya alá, a munkaadó elleni kárkövetelését csorbítatlanul megtartja. A munkaadó ellen támasztható kártérítési igény a 82. §. második bekezdése értelmében »csak arra az összegre szorítkozik, mellyel a rendes ') Curia 7.551/1904. Grecsák id. m. XII. k. 473. 1., 1.182. sz. *) E részben kifogás alá esik a Curia 10.200/1904. számú Ítélete is (Grecsák id. m. XII. k. 475. 1. 1185. sz.). Ellenben helyes az t.676'1902 sz. határozat (id. m. VIII. k. 1.071 l. 1.770. sz.)