Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - A munka alkotmánya

294 Munkásügyi Szemle kellene alatta érteni. De szabályozatlan volt a közélet a felsőbbségnek az alattvalókhoz való viszonya szempontjából is. Szabályozatlan volt a királynak az alattvalókhoz való viszonya. A világtörténelem s a mi történelmünk egyaránt telve van a király s a nemzet viszályainak s harcainak leírásával. A nemesség fegyvert fogott, ha nem tetszett neki a király rendelkezése s a nemesség győzelme esetében a király kénytelen volt elismerni, hogy a nemességnek ez ellenálláshoz joga van. Ez a jus resistendi. Ez az ellen, állás aktiv cselekvés volt. A király szemében is pártütés s jogtalanság volt eleinte a nemesség ez eljárása, de utóbb törvénnyé s joggá lett, éppen a király elismerése révén. Milyen az államfő helyzete a múltban, milyen alapon követeli magának a rendelkezést ? — Azon az alapon, mert övé az ország területe. Mit tesz a király azokkal, akik nem engedelmeskednek ? Ha van ereje hozzá, kiűzi a tulajdonát képező területről, száműzi őket. Abban az arányban, amelyben a nép öntudata fejlődik, fogy az uralkodó egyoldalú s önkényes rendelkezéseinek lehetősége. Az uralkodóval szemben áll a politikailag jogosultak tömege, befolyást követelve az ország, a saját sorsuk intézésébe a királytól. Ezek közt, csodák csodája, ott vannak a munkáltatók! * * * A gazdasági élet fejlődése is az alkotmányosság irányában halad. A termelési egységek a közlekedési eszközök tökéletesedése révén megnőttek. A múltban egy-egy ország is sok gazdasági egységre szakadt, ma már több ország, sőt világrészek lesznek ugyanazon gazdasági egységgé. Az egyes gazdasági ágak szövetsége, mely új internacionális szövetségeket teremt, még ezt is túlhaladja s az egyes gazdasági ágak világszövetségét, egyetemes szabályozásának szükségességét vetette felszínre. Ilyenképpen a munkás helyzete is nem az egyes termelőtől, hanem a világkonjunkturától lesz függő. Abban a leglényegesebb kérdésben, hogy van-e munkája vagy sem, nem a munkáltató határoz, hanem a világpiac. A kis gazdasági egységek korában a rabszolgaság, a nagyobbak idejében a jobbágyság és céh, az országos gazdasági egységek korában a feltétlenül alávetett bérmunkásrendszer megfelelhetett a gazdasági viszonyoknak és a munkásság közfelfogásának. De ma már nem felel meg.1) Meg kell látnia a munkáltatóknak azt, hogy a munkásságnak hozzájuk való jogviszonyát mind szélesebb érdekeltség szabja meg. Be kell látniok, hogy tulajdonképen csak a rabszolga függött teljesen a gazdájától s még ez is csak rövid ideig. Mihelyt az első törvény létrejött, mely az önkény ellen megvédte, már meg volt e viszonyban az alkotmányosság csirája, a csira fejlődött évezredeken keresztül máig, amikor kikelését már nem lehet megakadályozni. * * * Az alkotmányosság ugyan nem "a fölérendeltek egymással szembeni megállapodásaiban foglalt korlátozás, azonban a korlát maga már az önkénykedés gátja. Minden közalkalmazott kivívta ma már az önkénynek saját ') E fejlődésre nézve I. Ágoston P.: A munka rabsága 12—29. 1.