Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - A munka alkotmánya

Munkásügyi Szemle 295 maga általi visszautasításhoz való jogát. A közalkalmazott ma már az alkalmazottakból s nem a polgárokból alakult fegyelmi hatóság határozata szerint büntettetik, ha kötelességét megszegi s az államfő a közhivatalnokot nem foszthatja meg hivatalától. Bármily távolállónak tűnhetik is az állam és az üzem összehasonlítása, annyi bizonyos, hogy a munkásság a saját sorsába való beleszólás jogától ép oly kevéssé mondhat le, mint az állampolgár az állam ügyeibe való beleszólásról.1) A munkás boldogulása nagy mértékben függ attól, hogy mennyiben nyilik tér az önkénykedésre s mennyiben nem. Az üzem a tulajdonosé s nem a munkásé, a maga tulajdonán pedig mindenki maga parancsol, vetik sokan ez ellen. Csakhogy ez is tévedés. Ebből is csak annyi igaz, hogy a tulajdonos bárkit távol tarthat a tulajdonától, de ha egyszer bebocsátotta, akkor már nem Írhatja elő annak minden mozdulatát, ha pedig igénybe vette a munkáját s ebből hasznot húz, akkor elnézőnek kell lennie a saját érdekében is. Az alkotmányosságért való küzdelem erő kérdése s nem jog kérdése, úgy mint a hogy az állami alkotmányt is a mindenkori királyi jog ellen erőszakkal szerezték meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkáltatók erősebbek lesznek a munkásokkal szemben, mint a királyok az állampolgárokkal szemben. Az elégedetlenkedők megtalálták a múltban is azokat az országokat, ahol felfogásuknak megfelelő életet élhettek. Elhagyták ősi hazájukat, de ez nem az ő káruk, hanem a haza kára volt. Meg kell tanulniok a munkáltatóknak is, hogy a szervezett termelő üzemben az emberek egymáshoz való viszonyának meg kell előre állapíttatnia úgy, mint ahogy a kerekek járása is meg van állapítva. A kerekek nem fordulhatnak egyszer így, másszor amúgy, ahogy az üzem tulajdonosának tetszik. A munkás, mint minden ember, természeténél fogva akarattal felruházott lény, ezt tehát nem lehet szem elől téveszteni. A munkás ma már nem lehet olyan engedelmes, mint a rabszolga volt. * * * A munka alkotmánya egészen úgy alakul, mint a monarchikus országok alkotmánya. A gyár tulajdonosa a király, a munkások a nép, a bizalmi férfiak a képviselők, a műhelyrend a törvény, a munkaközvetítés az üzembe való befogadás: a jelölés joga s így tovább. Az analógiák különben is mellékesek. A törekvés megvan, a fejlődés iránya látható, a munkásság felismerte s belőle engedni nem fog. A magyar munkáltatóknak csakhamar be kell majd látniok, hogy a külföldön elfogadott elvek megvalósítása ellen hiába való az akadályok gördítése. Törökország, Perzsia és Oroszország is alkotmányos állammá lesznek, csak a magyar üzemekbe ne lehetne alkotmányos szervezetet belevinni ?! ') V. ö. Ágoston P.: i. m. 114 s köv. 1.