Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. Kikre terjed ki a munkaadó magánjogi felelősségének korlátozása?

Munkásügyi Szemle 5 nem nyeri meg a munkaadó a 82. §-ban körülirt privilégiumot. Az alkalmazott önkéntes biztosítása ilyen esetben semmi összefüggésben sincsen a munkaadóhoz való viszonyával; az alkalmazott ilyenkor maga viseli biztosításának terhét és nem lehet feltételezni, hogy ezzel az önkéntes áldozattal saját kárára ő szerezze meg munkaadójának a magánjogi felelőtlenséget. Minthogy azonban a munkaadónak a 8. §. b) pontja alapján feltétlen joga van arra, hogy ilyen alkalmazottait is a munkásbiztosító pénztárnál önként biztosítsa és ezzel baleseti kockázatát velük szemben megváltsa, s minthogy az országos pénztár alapszabályainak 10. §-a szerint a kétszeres balesetbiztosítás ki van zárva (a törvény 65. §-a a balesetbiztosításra különben is analogice alkalmazandó): a munkaadó a 8. §. b) pontjában biztosított jogát akként érvényesítheti, hogy az alkalmazott önkéntes biztosítását saját terhére veszi át, minélfogva ennek önkéntes biztosítása, mint tárgytalan, megszűnik. Még egy további korlátozása is van annak a tételnek, hogy a munkaadót biztosított alkalmazottjával szemben magánjogi felelősség nem terheli. Vannak a törvény szerint biztosított alkalmazottak, akikkel szemben a munkaadó csak részben szabadul a felelősség alól, részben pedig benne marad. Ezek az évi 2.400 koronánál nagyobb javadalmazású alkalmazottak. A törvény 3. §-a értelmében a balesetbiztosítás kötelezettsége alá eső üzemek alkalmazottai, tekintet nélkül fizetésük nagyságára, vannak a munkásbiztosító pénztárnál biztosítva; azonban az alkalmazott javadalmazása úgy a baleseti kártalanítások, mint a baleseti költségfelosztás és kirovás tekintetében csak évi 2.400 K összegig vétetik számításba. Ezt a korlátozást a 8. §. első mondata azokra is kiterjeszti, akik magukat balesetre önként biztosítják; és ugyanez a korlátozás természetszerűleg bennértendő a 8. §. második mondatának a)—c) pontjaiban. Ha tehát az ilyen, 2.400 K-nál nagyobb évi keresménynyel bíró biztosított személyt az üzemben baleset éri, az őt vagy hozzátartozóit a munkásbiztosító pénztártól illető kártalanítást mindig akként kell kiszámítani, mintha évi keresménye 2.400 K volna. Kérdés már most, ha a veszélyes üzemben alkalmazott 10.000 K fizetésű mérnök üzemi baleset folytán keresetképtelenné lesz és a munkásbiztosító pénztártól megkapja az évi (2.400 K után járó 60°/o vagyis) 1.440 K járadékot : vájjon a munkaadótól, a büntetendő cselekmény esetét kivéve, mitsem követelhet? Vagy ha nem veszélyes üzemben a munkaadó 10.000 K fizetésű hivatalnokát, ennek tudtán kivül, 2.400 K-ra önként biztosítja és a hivatalnok azután az üzemben a tulajdonos hibájából beállott balesetnek (tűz, robbanás) áldozatul esik: vájjon hozzátartozói kénytelenek-e beérni az évi 2.400 K után kiszámított járadékkal ? A 82. §. a munkaadó felelősségének korlátozása szempontjából a 2.400 K-nál nagyobb javadalmazású biztosítottakra nézve nem tesz kifejezett kivételt, ami tehát betű szerint azt jelentené, hogy az ily alkalmazottak is egész jövedelmükre nézve elvesztik a balesetre alapítható magánjogi kártérítési követelésüket a munkaadó ellen, noha a munkásbiztosító pénztártól csak 2.400 K évi keresmény után nyernek kártalanítást. Ámde nézetem szerint ez a végletes eredmény nem következik a törvény szövegéből sem, a helyes törvénymagyarázat elveivel pedig egyenesen ellenkezik. Ha a törvény az alkalmazottak biztosítását csak keresményük egy részére nézve engedi meg, úgy ez egyúttal azt jelenti, hogy az alkalmazottak csak a maximális összeg erejéigl) vannak biztosítva s ezen felül nem »biztosított személyek.« Ha tehát a törvény általában a biztosított személyekről rendelkezik, úgy ezt a korlátozott mértékben biztosított személyek tekintetében csak a tényleges biztosítás erejéig lehet érteni. így érti e korlátozást a kir. Curia is 5.322/1908. számú ítéletének (Hiteljogi Döntvénytár, III. k., 65. sz.) indokolásában, midőn (nézetem szerint ugyan helytelenül) a törvény 8. §. c) pontja alapján önként biztosított személyekkel szemben ') A törvény 8. §-a az önkéntes biztosítás tekintetében egyenesen ezzel a kitétellel él, ami mutatja, hogy a 3. §. analóg bevezető rendelkezése ugyanígy értendő.