Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A kórházak és a munkásbiztosító pénztár kölcsönös jogviszonya az 1907. évi XIX. t.-c. hatályba lépése után

130 Munkásügyi Szemle Az érdekelteknek, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak, kereskedelmi és iparkamaráknak, ipartestületeknek és az ipari és kereskedelmi magánérdekképviseleteknek kellene állandó napirenden tartással e rendeletnek hatályon kivül helyezését és a 35.000/902. sz. rendelet vonatkozó §-ának helyreállítását szorgalmazniok. De talán végre a magas bíróság is újból felül fogja bírálni ezen a téren eddig hozott elvi határozatait és kifejlődött gyakorlatát és végre mégis érvényre fogja juttatni az 1907: XIX. t.-cikkben részint ismételve kifejezett, részint kivételek létesítésével újból megerősített, a törvény valódi mivoltának megfelelő jogelveket; hiszen még a döntvények hatályon kivül helyezésére is gondol a m. kir. közigazgatási bíróságról szóló 1896: XXVI. t.-c. 21. §-a. A gyökeres orvosláshoz első lépés az volna, ha a magas bíróság is felismerné és elfogadná azt az elvi megkülönböztetést, amelyet mi tettünk munkásbiztosítási és szegényügyi betegsegélyzés között. Csakhamar rájönne, hogy nem a segélyre szoruló beteg humanitárius szempontból védelemre szoruló igényéről, hanem arról van itt szó, hogy a szegényügyi segélyezés terhei, úgyszólván a törvény ellen való nyílt szembehelyezkedéssel, jogtalanul át ne háríttassanak a saját tagjaival szemben jogilag pontosan körülirt szolgáltatásokra kötelezett munkásbiztosítási szervezetre. Aki elfogadja a kérdésnek általunk felvetett szempontjait, annak látnia kell, hogy a kórház nem követelheti a pénztártól olyan ápolásnak a költségeit, amelyre a pénztár a taggal szemben nincs kötelezve. Ezt a jogilag, törvényesen irányadó elvet alapul véve, a közigazgatási bíróságnak módjában volna, úgyszólván egy csapásra megoldani az e körül csoportosuló, összekuszált jogállapotot.1) Egyik kiváló jogászunk nemrégiben vádként hangoztatta, hogy »az egész jogrendszerrel való összevetés, az úgynevezett systematikus magyarázat, bírósági gyakorlatunkban félretolt, népszerűtlen magyarázati módszer. Tagadhatatlan, ez a legfáradtságosabb. De a törvény igaz akaratát ezen a sugárkévén keresztül lehet bevilágítania A kiváló jogász aki ezt mondta, dr. Wlassics Gyula, a m. kir. közigazgatási biróság elnöke.2) Talán a bíróság gyakorlatának az utóbbi években emelkedő színvonala ilyen törvénymagyarázat módszerrel fel fogja emelni ezt a kérdést is a hínárból. Éppen a jogrendszerrel való összevetés mellett nem szabad felednünk, hogy még most is állnak az 1898: XXI. t.-c. 4. §-ának szempontjai.3) Ezek szerint »a nyilvános betegápolás költségeinek fedezése az ország egész adózó lakossága között arányosan megoszló közteher. Ezzel az alapelvvel ellenkeznék, hogy éppen egyetlen osztály, az iparos- és kereskedőosztály, összes tagjainak mindennemű kórházi és azon kívüli ápolási költségeit minden országos hozzájárulás nélkül egyedül maga fedezze akkor, midőn úgyis az országos betegápolási adót az ország többi pótadófizetőihez hasonlóan fizeti. Az osztó igazság követelménye tehát, hogy amidőn a betegsegélyző pénztárak által ápolt és segélyezett betegek számával tulajdonképpen azok száma csökken, akiknek betegség esetén ellátása szintén az országos alapra várna, a törvény a betegsegélyző pénztárakra megérdemelt figyelemmel legyen. Ezek a szempontok indokolják a javaslat 4. §-ának azt a határozott rendelkezését, hogy a betegsegélyző pénztár kórházi és gyógyintézeti !) Érdekes bizonyítéka a kuszáitságnak az országos pénztár első évi jelentése (73 lap) amely erélyesen állást foglal az ellen, hogy a kórházak a pénztártól nem követelhető ápolási díjakat magán a tagon vagy hozzátartozóin követeljék, holott a pénztárnak semmi köze sincs azokhoz a követelésekhez, amelyeket a kórházak az ápoltak ellen vagy ezekért magánjogi felelősséggel tartozó személyek vagy végűi a szegénysegélyezés viselői ellen érvényesíthetnek; ezeknek a követeléseknek ugyanis nincs befolyása a pénztár jogaira és kötelességeire, mert hiszen az 1898 • XXI t.cikk rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy szegényügyi segélyről - vagyis a kórházi költségnek az országos betegápolási alap vagy az államkincstár által fedezéséről nem lehet szó, amíg az ápolt vagyonos vagy pedig ilyen hozzátartozói vannak. Merőben téves a pénztárnak az 1898. XXI. t:-cikk 6. 7. §-ainak hatályon kivül helyezésére alapított ervelése. *) .Jogállam* 1910. I. füzet »Forrástani jegyzeteimből' című tanulmánya 5. lapján. 3) (Indokolás 184. lap.)