Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén. (Befejező költemény)

Munkásügyi Szemle 131 ápolási költségeket csupán az esetben fizet, ha beteg tagjának kórházi ápolásához beleegyezését adta. A betegsegélyző pénztár tagja a pénztár terhére, ennek előzetes engedélye nélkül, csak kivételesen, sürgős szükség esetén lesz kórházi ápolásba felvehető.« Ezeket a szempontokat nem mosta el az 1907: XIX. t.-c. megalkotása, sőt, amint kifejtettük, ez az újabb törvény ezeket még inkább érvényre juttatni törekedett. Látva azt, hogy a mezőgazdasági osztály munkásai, az ipari munkásokhoz képest, munkásbiztosítási alapon mostohán vannak, sőt úgyszólván egyáltalán nincsenek ellátva és hogy ennek az osztálynak betegség esetén való segélyezését csaknem kizárólag az összesség, közteherként viseli, viszont ezzel szemben az ipari munkásság, a munkaadókkal vállvetve, most már a családtagok segélyezéséről is gondoskodik és ezzel az általános országos közegészségügy terheinek jelentékeny részét viseli, kétségtelen igazság szerint az ipari és kereskedőosztály munkaadó és alkalmazott tagjai összeségétől, mesterkélt okoskodásokkal további áldozatokat kifacsarni nem szabad és céltévesztett az a bírósági gyakorlat, amely egyéb teherviselőket gyöngéden félretolva, szinte csak azzal indokol: ha pénztár vagy, fizess! Ez az okoskodás igen kényelmes fogantyút szolgáltat ugyan az egyes felmerülő jogviták eldöntéséhez, de miként törvényi igazság, úgy általában szociális igazság sincs ebben egy szemernyi sem. x A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén. A »Munkásügyi Szemle* számára irta: Forel Ágoston (Svájc). X (Befejező közlemény). Igen fontosak a szociális egészségügy szempontjából a nemi élet jelenségei. A szerelmet és a nemi életet úgyszólván teljesen korrumpálták az alkohol és a mammon. A jelenkor nemi élete nagyrészt undok vásár és kezdve a legalacsonyabb rendű prostituálttól, egészen a legelegánsabb cocotteig és nem kevésbé a pénzházasságig, mindannyian meghurcolják a szerelmet a korrupció posványában. Hangoztatnom kell, hogy a pénz- és érdekházasságot egyenértékűnek tartom a prostitúcióval és nem kevésbé visszatetsző és szánalomra méltó az az európai aristokrata, ki kopott családi címerét egy amerikai milliardőr leányának pénzével újból bearanyozza, mint azok a szerencsétlen teremtések, akik az utcán, a gázlámpák fényében testüket árúba bocsátják. A prostituáltak a nemi betegségek terjesztői és ezen az alapon okozói a degenerációnak, az elfajulásnak és megakasztói a helyes kiválasztás lehetőségének. Szembe kell szállnunk a prostitúció intézményével, küzdenünk kell a prostitúció ellen, de nem állami elismeréssel, rendszabályozással és büntetéssel, az úgynevezett reglementációval, hanem az által, hogy a prostitúciónak az okait kutatjuk és ezeket igyekezünk megszüntetni. És ha a prostitúció okait kutatjuk, első sorban, mire bukkanunk ? Annyira hatalmába kerített minket a pénz utáni vágy, annyira célpontja ez minden törekvésünknek, hogy még a családi életet, annak megalapításának lehetőségét, annak lefolyását és körülményeit is csak a pénz irányozza. Ha egy 25 éves fiatal