Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 2. szám - A túlórázás. 2. [r.]

10 MUNKAJOG 2. szám nalmait. A szolgálati rendtartások számára ugyanis a törvényhely a túlórázás kérdését illetően csak a munkaidejéről és tartamáról szóló általános rendelkezés felvételét írja elő, s így tág teret nyújt a bányahatóságok törekvései számára. ' V A nyomdaiparban a törvényes intézkedés hiányát ma már az úgynevezett kollektív szerződések pótolják, melyek a tőke és a munka érdekei összhangbahozatalának igazán egészséges fejlődést mutató megnyilvánulásai. Hasonlóan kollektív szerződések az építőipar és faipar fenthivatkozott rendelkezései is. A többi iparágakban leginkább helyhatósági szabályrendeletek az iránytadók. Budapest székesfőváros területén az ácsmesterek és segédszemélyzetük — a kőfaragó mesterek és segédszemélyzetük munkarendjét a 928/1888. kgy. — a kőművesmunkával foglalkozó munkaadók és segédszemélyzetük munkarendjét a 684/1902. kgy. számú szabályrendeletek határozzák meg. A gyáripar különböző ágainak munkarendjeit az 1884. évi XVII. t.-c. 113. §-a írja elő. A túlórázást illetően a hivatkozott szabályrendeletek nagyjában ugyanazon elveket szögezik le, s így, míg egyrészről bizonyos összhangzó rendet teremtenek, másrészt útmutatóul szolgálnak a bíró számára oly foglalkozási ágakat illetően, hol semmiféle szabályozás nincsen. Ugyanez áll a nyomdaipar és a rokonszakmák, valamint a fentérintett más iparágak kollektív szerződéseire és a gyáripar munkarendjeire is. Érdekes itt leszögezni azt, hogy míg az újabb idők teremtette túlórázás kérdésében az egyes iparágak igyekeztek a maguk számára rendet teremteni, addig a kereskedelmi élet tényezői — tőkései és alkalmazottai — e kérdésben még a teljes bizonytalanságnál tartanak. A fent hivatkozott egyetlen törvény, a szabályrendeletek, a kollektív szerződések és gyári munkarendek, midőn megállapítják a munkaidőt, rendelkeznek a mulaszthatlan szükség esetéről, a munkadíjra vonatkozó megállapodásról, annak fizetési módozatairól, egyben bizonyos irányt mutatnak a túlórák érvényesítésének egyes kérdéseiben is. A 928/1888. kgy. számú szabályrendelet 2. §-a kimondja, hogy „nyári és téli időszak változásával szemben a munkabér összege is változás alá esik. Ha valamely napon a rendes munkaidőnél több, vagy kevesebb idő fordíttatik tényleg a munkára, az esetben a munkában töltött órák számához képest a fizetés, illetőleg a munkabér aránylag felemeltetik, vagy leszállíttatik." A 3. § megállapítja, hogy ,,a vasárnapi megengedett munkaidő egy egész köznapi díjjal fizettetik." A 9. § leszögezi, „hogy a segédszemélyzetnek az a tagja, ki munkáját a hét bármely napján elhagyja és ennek okát kellőleg nem igazolja, a már teljesített heti munkája után járó bérét, illetőleg fizetését meg nem kapja, hanem az bírságként az Ipartestületi segélypénztár alapja javára a fizetési naptól számított 8 nap alatt a mester által beszolgáltatandó." A 684/1902. kgy. számú szabályrendelet 3. §-a szerint a megengedett „vasárnapi, illetőleg ünnepnapi munkaidő az időszakszerinti egy egész napra, vagyis nyáron 10 órai, télen pedig 8V2 órára járó bérrel fizettetik. Vasárnapi és ünnepnapi munkára segédszemélyzet tagjai nem kényszeríthetők, kivéve azokat, akik évi, havi vagy heti fizetés mellett vannak alkalmazva." A 4. § szerint a „húsvét és pünkösd előtti szombaton, Szent István napja és karácsony előtti napon a munkaidő csak délután 4 óráig tart, melyért azonban az időszak szerinti teljes munkanapra eső bér fizettetik." A 6. § megállapítja, hogy „ha az alkalmazott a rendes munkaidőn túl is teljesített munkát, úgy a teljesített többmunkát és az azután érdemben hozott bérkövetelést a munkaadónak, vagy e részbeni megbízottjának saját érdekében is lehetőleg már a heti munkaidő bemondása alkalmával készülő hetijegyzék összeállításakor kell bejelentenie. A heti bérfizetés alkalmával ezen többlet is kifizetendő. Ha ezen többlet kiegyenlítése elmaradna, az alkalmazott igényeinek az ipartestület békéltető bizottsága előtt szerezhet érvényt, e végből azonban saját érdekében mielőbb, lehetőleg már a következő héten forduljon a békéltető bizottsághoz." A nyomdaipar kollektív szerződései általánosságban hasonló elveken alapulnak. A különböző kategóriákban bérminimumot állapítanak meg. A különórákat — mint többletmunkát — külön honoráltatják és a könyvnyomdákban és a mélynyomóknál a megállapított órabér kétszeresével fizettetik meg valamennyi kategóriában az éjféltől reggel hat, illetve hét óráig tartó, az ünnep délutánra, valamint a vasárnapra eső munkát. Külön órabér jár a rendkívüli kiadásokért is a könyvnyomdai munkásoknak, A kőnyomdai és a kemigrafiai munkásoknál az első különóra díja 2V2%, a harmadik és a további éjfél előtti óra 4%, az ünnep délelőtti 3%, az éjfél után és az ünnep délutáni, valamint a vasárnap délelőtti és délutáni túlórák 6%-kai emelkednek. A gyáriparban az Ipartörvény 113. §-a a munkarendben véteti fel a munkaidő tartamát és a leszámolás idejére és a munkabér kifizetésére vonatkozó határozmányát. Mindé rendelkezések csak bizonyos foglalkozási ágak munkaviszonyait szabályozzcák s így az élet túlnyomó nagy része a túlórák tekintetében e rendelkezéseket igénybe nem veheti. Magának a túlórázás megállapított