Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 2. szám - A túlórázás. 2. [r.]

2. szám MUNKAJOG 11 jogi fogalmának felmerültével kapcsolatos jogeseteknél a bíró számára a felsoroltak csak szerénv útmutatóul szolgálhatnak, lévén a túlóra jogi fogalma a kikötés nélküli tevékenvségre alapítva, hol a felek közötti megállapodás hiányát, vagy szabályozottságát idevonatkozó külön jogelvekkel kell tehát pótolnia. A túlóra érvényesítésének kérdéseinél fölmerülő kétségek tehát bizonyos meghatározottságok közé alig szoríthatók. Rendezetlen lévén magának az alapfogalomnak a kérdése, a fogalom részletmegnyilvánulásainak megoldása is nehézségekbe ütközik. De emellett az élet napi eseményei a jogesetek egész tömkelegét vetik fel. a bírónak jóformán minden esetet külön kell vizsgálata tárgyává tenni. hol a bírói gyakorlaton kívül, mint magának a túlóra megállapításának fogalmánál, csak az általános magánjogi elvekben találhat komoly segítő eszközökre. A túlóra érvényesítésének egész anyagából így azokat a kérdéseket kell kikapni, amelyek a lényeget érintik s amelyek útmutatóul szolgálnak a bírói munka napi életben gyökerező tevékenységének irányítására. E lényeges kérdések a következők: Kikötés nélkül minő díjazás jár a túlórákért? Mi a túlóra díja ott, hol az alkalmazott nem részesül fix fizetésben? Kiegyenlítettnek vehető-e a túlóradíj az alkalmazottnak nyújtott más gazdasági ellenértékkel? Mikor érvényesítendő a túlórákért járó díj? Lehet-e a túlóra kikötés nélkül is járó ellenértékét a szolgálat megszűnte után is érvényesíteni? Ha igen. meddig? Figyelembe veendő-e a túlóradíj a felmondási járandóságok kiszámításánál? Az alkalmazottat megillető végkielégítési illetménynél? Irányadóul szolgálhat-e összegszerűség tekintetében a más alkalmazottnak fizetett túlóradíj? Beszámítható-e a túlóradíj iránti követelésbe a munkaadó által nyújtott előleg, áruérték, vagy más az alkalmazottal szemben felmerülő követelés? Érvényesíthet ő-e a túlóradíj örökösödés, üzletbérlet, üzletátruházás esetén a jogutód ellen? Mi a sorsa a kikötés nélkül is fizetendő túlóradíjnak felszámolás, kényszeregyesség. csőd, üzlet megszűnés esetén? Túlóradíj után minő időponttól jár a kamat? Ezek nagyjából azok a kérdések, amelvekre a túlóra érvényesítését illetően felelni kell. kiemelve azt. hogy az élet még e kérdéseken kívül is számos oly esetet vet fel. amellyel a bíró foglalkozni lesz kénytelen. A túlóra ellenértéke a túlóra jogi fogalmából folyóan előre meghatározva nem lévén, a túlóradíj megállapítása a bíró feladatára hárul. Segítő eszközként számára más. mint a gazdasági élet nyújtotta körülmények és adatok bőséges ismerete, a perfelek ezirányú felhívott nyilatkozatai és perrendszerű bizonyítékai és a Pp. 271. §-a szolgál. A ténykörülmények viszont azonban a bírót már nyilvánvalóan oly tudomások birtokába helyezik, melyek lelkiismeretének a döntést illetően nyugodt alapot nyújtanak. A bírói gyakorlat itt idézhető szabálya szerint: ..Az alkalmazott más megállapodás hiányában óránként legalább is annyi díjazást igényelhet túlmunkájáért, amennyi a rendes fizetéséből egv órára esik." iBpesti kir. Ítélőtábla P. VI. 7626; 1931 27. sz.) E rendelkezés nyilvánvalóan a Pp. 271. §-ára utal, s annak azon kifejezése, hogy ..legalább" a bírói szabad mérlegelés elvét nyitva hagyja. Ennélfogva a bírói gyakorlat kialakult jogszabályául nem fogadható el az a tétel, hogy a túlóráért annyi jár, mint a rendes illetmény egy órára eső része. Ez természetes is. A túlóra rendes körülmények között túlmunkát, tehát az elvégzett rendszeres munkára fordított idő letelte utáni tevékenységet jelenti. Avagy ha nem ezt, úgy a vasárnapi, vagy az ünnepi munkát. Előbbi esetben az alkalmazott a rendes munkája megnyilvánulását — fizikai vagy szellemi erejét — a munkaadónak már rendelkezésére bocsátotta, s így túlmunkája nyilván fokozott munkaerejét veszi igénybe. Utóbbi viszont pihenő idejétől, szórakozásától, családjától, társadalmi kötelezettségeitől, szabadságától, esetleg másként jobban értékesíthető tevékenységétől fosztja meg. Nem méltányos tehát az. hogy igénybe vett munkaereje ugyanúgy honoráltassék. mint aminő bér számára rendes munkájáért van kikötve. Viszont az életben a túlóradíj igen gyakran le nem becsülhető mellékjövedelmet biztosít az alkalmazott számára s így az megélhetésén könnyít, nem lenne igazságos tehát az sem. ha az alkalmazottja helyzetén könnyíteni kívánó munkaadó azért, mert a túlmunkára nem más egyént, hanem már meglévő alkalmazottját veszi igénybe, az ellenérték felfokozásával túlontúl sújtatnék. A Pp. 271. §-a így a legbiztosabb szelep arra. hogy az ellentétek kiküszöböltessenek s a bíró a meghatározásnál mindig a megnyugtatást eredményező kellő középutat találja meg. melynél segítségére szolgál a fent hivatkozott törvényben, szabályrendeletekben s kollektív szerződésekben ezirányban alkalmazott mérték is. Ott. ahol az alkalmazott fix illetménnyel díjazva nincs, alapmértékül nem vehető a rendes fizetésből egy órára eső díj. mint minimum. Általános elvként azonban itt is a fentieket kell szem előtt tartani, figyelemmel mindazonáltal arra, amit a bírói gyakorlat az időszakonként változó, de minden hónapban rendszeresen felmerülő járandóságok átalányösszegének kiszámítása tekintetében előír. A kikötés nélküli ellenérték meghatározásánál nem hagyható figyelmen kívül az alkal-