Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 4. szám - Az 1933-as év munkajogi gyakorlata. 2. [r.]

4. szám MUNKAJOG 27 amely szerint a tisztviselő előzetes iparossegédi vagy munkási szolgálafei idejét a végkielégítés szempontjából be kell számítani. Éppen ezért nem helyeselhető a bpesti Törvényszék 38-as tanácsának következő ítélete: ..A kiadóvállalati tisztviselő végkielégítési igényét megállapító minimális szolgálati idő kiszámításánál az előbb hírlapírói munkakörben eltöltött éveket figyelembe venni nem lehet." (7391 1932.) (Az ítélet természetszerűleg az újságírók végkielégítésére vonatkozó 58. sz. polgári jogegységi döntvény előtt hozatott, i Nem helyeselhető azért, mert ha a fent ismertetett állandó gyakorlatnak indoka egyrészt az. hogy a szolgálat egységességét a szolgálatnak előzetes másrendű volta nem szakítja ketté, másrészt pedig, hogy az 1910 1920. M. E. sz. rend. 3. §-a kifejezetten kimondja, hogy csak a gyakornoki és tanoncidő nem számítható a szolgálati időbe, nem volt semmi akadálya annak (a döntvény meghozatala előtt sem), hogy az újságírói előzetes szolgálat beszámíttassék a szolgálati időbe. (Az iparossegédre sem terjed ki az 1910,1920-as rendelet.) A szolgálati viszony azonnali hatályú megszüntetése kérdésében az elmúlt évben a legnagyobb jelentőséggel bírt az 56. sz. polgári jogegységi döntvény, amely a következőket mondotta ki: ,,Ha a szerződést pótló szolgálati szabályzat szerint az alkalmazottat csak fegyelmi eljárás rendjén hozott határozattal lehet elbocsátani és ennek ellenére az elbocsátást fegyelmi eljárás nem előzte meg, vagy a fegyelmi határozatot az érdemleges döntést érintő, lényeges eljárási szabályok megsértésével szabálytalanul hozták, a munkaadó a polgári pör folyamán redszerint nem bizonyíthatja azt. hogy az alkalmazott azonnali elbocsátására törvényes oka volt." Elvi jellegű a vasúti sztrájk és passzív rezisztencia tárgvában hozott P. II. 22141930. sz. kúriai ítélet: ..Az 1914. XVII. t.-c. 33. §. 11. pontja két szolgálati vétséget nyilvánít elbocsátásig terjedhető fegyelmi büntetéssel büntetendőnek: a sztrájkot és a passz>iv rezisztenciát. A törvény a sztrájkot, azaz a tömeges munkamegszüntetést már maga a munkamegszüntetés ténye miatt bünteti és nem kívánja annak külön bizonyítását, hogy annak a forgalom megnehezítése vagy megakasztása volt a célja, mert a tömeges munkamegszüntetés, még ha az nem is a forgalmi szolgálatban, hanem a vasút műhelyeiben történik, már magában zavarólag hat a vasúti forgalomra és fegyelemre; ellenben a passzív rezisztenciánál, vagyis a szolgálatnak tömegesen jelentkező lanyha teljesítésénél megkívánja, hogy az abból a célból történjék, hogy általa a forgalom megnehezíttessék vagy megakasztassék. Alaptalan tehát az a panasz, hogy a felperesnek és társainak tömeges munkamegszüntetése azért nem volna büntetendő, mert nem volt alkalmas a forgalom megnehezítésére vagy megakasztásáia." Kimondotta a Kúria P. II. 1964/1933. sz. ítéletében, hogy: ,,A vezetőállásban levő tisztviselő, aki a cégével üzleti összeköttetésben álló vállalattól a cégtulajdonos tudta és hozzájárulása nélkül jutalékot elfogadott, a cég bizalmával visszaélt s üzleti érdekeit veszélyeztette". Figyelmet érdemel a budapesti Tábla következő döntése: „A munkaadó alperes közel egy hónapig várt a rögtöni hatályú felmondással. Nem volt elfogadható az az érvelése, hogy a vizsgálat lefolytatására a felperes jogellenes tevékenységének teljes kitisztázása céljából szükség volt, mert az alperes a hoszszadalmas vizsgálatot a felperes ellen azután is lefolytathatta volna, ha a már első este a vizsgálatot végző főtisztviselő által tudomására jutott és a felperes által is beismert okok miatt a felperest állásából azonnali hatállyal elbocsátotta — és nem kellett volna a felperest a tekintetben több mint egy hónapon keresztül bizonytalanságban hagynia, hogy ezek miatt az okok miatt az azonnali hatályú elbocsátási jogával élni fog." (P. XXI. 11.178/1932.) A külföldi jog alkalmazását illetően az általános jogelveknek megfelelően kimondotta a Kúria a következőket: ,,A magyar állampolgárnak az alperes magyarországi cégénél, az alperes magyarországi üzeménél Magyarországon teljesített szolgálatából eredő mindennemű igénye a magyar jogszabályok alapján bírálandó el, s a külföldi jog csak annyiban s abban a vonatkozásban nyerhet alkalmazást, amennyiben s amely vonatkozásban a felperes magát annak önként alávetette". ÍP. II. 2214/Í933.) A nyugdíjügyekben, a tavalyi év folyamán hozott ítéletek közül helyszűke miatt, sajnos, csak a legkiemelkedőbbeket említhetem meg. Az átértékelés problémakörében fontossággal bír a Kúriának P. IV. 5835/1931. sz. ítélete, amely szerint: ..A nyugdíj készpénzjellegén nem változtatott az, hogy annak mértékét bírói ítélet az értékállónak tartott búza (mint átértékelési alap) mindenkori egyenértékében fejezte ki. Az ilyképpen elvileg megengedettnek veendő újabb átértékelésnek annyival inkább helye van, mivel utólag kitűnt, hogy a búza, a legutóbbi években bekövetkezett nagymérvű értékcsökkenése miatt, nem is megbízható átértékelési mérték." Kimondotta a Kúria (P. II. 4105/1932) : „A nyuvh'jjárulék fizetésénél irányadó maximális törzsfizetés valóságos értékének kiszámításánál nem a koronának a nyugdíjszabályzat keltéig csökkent értéke, hanem az a ko-