Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 4. szám - Az 1933-as év munkajogi gyakorlata. 2. [r.]

II. ÉVFOLYAM A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE 4. SZÁM. KAJOG JOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI SZEMLE ™"^™A meiléklet szerkesztéséért Or. FORNHEISYI ERNŐ feleSős A Munkajogot a KERESKEDELMI JOG előfizetői díjmentesen kapják A melléklete} illető szerkesztőségi levelek Dr. FORNHEIM ERr Ő ügyvéd címére (Újpest, Árpád út 48) küldendők. Egy füzet bolti ára 60 fillér Az 1933-as év munkajogi gyakorlata írta: dr. Berezel Aladár. II. Az illetmények tekintetében a beszámítást illetően az elmúlt évben már szabatos megállapítást kaptunk a Kúriától, enunciálván |P. II. 2939/1932), hogy: „A szolgálati viszonyból eiedő illetményekkel szemben, amennyiben ezek az illetmények az alkalmazott létfenntartására szolgálnak, a munkaadó csak olyan ellenkövetelést számíthat be, ami az alkalmazott által, szolgálati szerződésből folyó kötelezettségeinek megsértésével szándékosan okozott károsodásból származik". A udapesti Tábla még részletesebben felel a kérdésre és kimondja (P. XXI. 8219/1932), hogy: „Az állandó gyakorlat értelmében — ha és amennyiben a beszámításnak egyáltalán helye lehet — a szolgálati járandóság címén emelt követeléssel szemben csak annyiban van beszámításnak helye — ha a beszámítási kifogást nem kötelezettségszegéssel szándékosan okozott kár megtérítése címén emelték —, amennyiben ez a szolgáit] illetmény végrehajtás alá vonható —, tehát az 1908 : LXI. t.-c. 11. §-a értelmében csupán annak egyharmada erejéig." A remuneráció tekintetében a bíróság a régi gyakorlatot követi. P. II. 3750/1931. sz. ítéletében kimondotta a Kúria, hogy: „A remuneráció csak kifejezett megállapodás vagy több évi gyakorlat alapján illeti meg az alkalmazottat. Minthogy a remuneráció szerződésileg kikötve nem volt és ezirányban a felek között gyakorlat a felperes egy évnél is rövidebb alkalmaztatása folytán ki sem fejlődhetett, felperest a részremuneráció sem illeti meg." Az ú. n. mellékilletmények megvonása kérdésében állandósul az a gyakorlat, hogy a szolgálatnak a megvonás esetén való továbbfolytatása a belenyugvással egyenlő hatályú cselekmény. A bíróságok azt is pointírozzák ítéleteikben, hogy ilyen esetekben a tiltakozásnak sincs jogi jelentősége. Ezzel részben ellentétes tartalmú döntést hozott a Kúria |P. II. 546/1932), amikor is a következőket mondotta ki: „A mellékilletményként érvényesített évi hozzájárulások megvonásának tudatában a szolgálatnak felperes által nyolc éven át jogfenntartás nélkül folytatása a mellékilletmény elvonásába való belenyugvással azonos hatályú". Az ítélet kiemeli — a hosszú idő fennforgásán kívül — a jogfenntartás hiányát. A döntés helyeselhető, mert ha a tulajdonképpeni — sokszor kifejezésre is juttatott — indoka a hasontermészetű ügyekben hozott ítéleteknek az, hogy a munkaadó nem hagyható bizonytalanságban — a jogfenntartás, a megismétlődő tiltakozás megszünteti a bizonytalanságot. A felmondási jog körében az elmúlt évben több ítélet állapította meg a felmondási joggal való visszaélést. Az esetek legnagyobb része a nyugdíjjogosultság közvetlen elérése előtti időpontban eszközölt felmondásokra vonatkozott. IP. IP. 1652/1931. sz. ítéletében kimondotta a Kúria (ez a formulázás állandósult az azóta hozott ítéletekben), hogy: ..Az alperes nem volt ugyan kötelezve arra, hogy a felperest egyedül a nyugdíjjogosultság megszerzése céljából a nyugdíjszabályzatban megszabott várakozási időn át a szolgálatában megtartsa, így a felperesnek ehhez fűződő érdeke elvileg nem zárta el az alperest attól, hogy a szolgálati viszonyt felmondás útján megszüntethesse. A felmondási jog azonban nem gyakorolható akként, hogy a joggal való élés a joggal való visszaéléssel azonos elbírálás alá essék. Már pedig ha az alperesnek nem volt érdemleges, méltánylást érdemlő oka arra, hogy a felperest közvetlen a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt bocsássa el a 'szolgálatából, a felmondás jogával való élés a joggal való visszaéléssel azonos hatályú." Részletesen fejti ki a joggal való visszaélés fogalmát (hasonló esetre) a budapesti Törvényszék 27-es tanácsának 17086/1933. számú "ítélete. A felmondási idő tekintetében figyelmet érdemelnek a következő határozatok: „A felmondási idő megállapításánál a tanári oklevél figyelembe nem jöhet, ha az alkalmazott szolgálatában nem tanári tevékenységet, hanem irodai kereskedelmi munkakört töltött be." (K. II. 4144/1931.) Azt a kérdést,