Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 3. szám - Az 1933-as év munkajogi joggyakorlata . 1. [r.]

24 MUNKAJOG 3. szám Szolgálati viszony megszűnésével kapcsolatos illetmények 45. Végkielégítés az alkalmazott önkéntes kilépése esetén. A végkielégítés előfeltétele az 1910/1920. M. E. sz. r. 9. és 11. §§. értelmében legalább 5 évi szolgálat és az alkalmazott önkéntes kilépése esetén az, bogy a kilépés a munkaadó hibájából történt legven. Á végkielégítés iaz 1910/1920. M. E. sz. r. 11. §-a értelmében önkéntes kilépés esetében csak akkor nem illeti meg az alkalmazottat, ha a szolgálati szerződés nem a munkaadó hibája miatt, maga szüntette meg. A R. nem tesz különbséget a közöli, hogy a szolgálati szerződés megszüntetése azonnali hatállyal vagy szabályszerű felmondással történt-e, hanem csupán az okra fekteti a súlyt, amely miatt a munkavállaló a szolgálati szerződést rögtönös hatállyal felbonthatta volna. Ha tehát az alkalmazottnak a munkaadó hibája miatt joga lett volna a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal felbontani, magábanvéve az a körülmény, hogy a szolgálat a munkaadó hibája miatt és erre hivatkozva, de felmondással szüntette meg, nem zárhatja el végkielégítés követelésétől. A teljesen alaptalan bűnvádi eljárásnak kíméletlen módon és az alkalmazott becsületét sértően való foganatosíttatása olyan ok, amely az alkalmazottnak az azonnal hatályos kilépésre jogos okul szolgálna. (Kúria II. 5303/1932. 1934. április 4.) 46. Szanatóriumi (gyógyintézeti kertészt — minthogy a gyógyintézet nem esik sem az ipari sem a kereskedelmi vállalatok fogalma alá, — végkielégítés meg nem illeti. Az ily kertész jogviszonyát az általános magánjog szabályai szerint kell megítélni, e szerint pedig külön kikötés nélkül végkielégítés nem jár. A gyógyintézeti kertész gazdatisztnek nem tekinthető. (Kúria P. II. 1/1932. 1934. március 6.) 47. I. A végkielégítés megállapításánál a szolgálati viszonynak a megszűnéséig, vagyis a felmondási idő leteltéig eltelt szolgálati időt kell számításba venni. II. A szolgálati viszonyból származó jövedelem után kivetett kereseti, jövedelmi és rokkantadót, ha a munkaadó vállalta is ezeknek az adóknak a kifizetését és azokat az alkalmazott járandóságából nem vonta le, ami az alkalmazottra nézve előnyt, megtakarítást jelentett, a fizetéssel egytekintet alá eső, a fizetésnek kiegészítő részét képező járandóságnak nem minősíthető. (Kúria P. II. 3604/1933. március 9.) Végkielégítés 48. Főaknászi minőségben eltöltött szolgálati idő a végkielégítésnél figyelembe nem jön. (Ellenkezik a Kúria néhány ítéletével.) Nem helytálló a fellebbezési bíróságnak a végkielégítés kérdésében elfoglalt az a jogi álláspontja, hogy a felperes által az aknászi, illetve főaknászi minőségben eltöltött idő a végkielégítés szempontjából hozzászámítandó az utóbbi tisztviselői minőségben eltöltött szolgálati időhöz és így az előbbi minőségben eltöltött idő után is felperes jogosult végkielégítést igényelni. A megállapított és meg nem támadott ekkép a Pp. 534. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint felperes 1905 május 5-től 1935 június hó végéig mint aknász, illetve főaknász a bányában teljesített szolgálatot, ettől az időtől kezdve pedig mint irodai tisztviselő írnoki teendőket végzett, mely utóbbi minőségben eltöltött szolgálati idő után végkielégítését megkapta. A bányaaknászi és főaknászi munkakör elvégzéséhez különleges fizikai erő szükséges, arra nem is minden testi munkát végző munkás alkalmas, sőt különleges veszéllyel is jár, ez egész más természetű, mint az irodai tisztviselő munkaköre és az utóbbival semmi vonatkozásban nem hozható oly kapcsolatba, amely az előbbinek folytonosságára, elválaszthatatlanságára, avagy akár csak hasonszerűségére nyújtana bármily alapot. Ilyen folytatólagosság hiányában a felperes által alperes szolgálatában eltöltött egész szolgálati időt nem lehet egységesnek tekinteni, hanem a felperes által a bányaüzemben mint fizikai munkás eltöltött időt olyannak kell tekinteni, amely a szolgálat egységességét szétválasztja, a végkielégítés (kiszámításánál ez az idő tehát figyelembe nem vehető. Az 1910/1920. M. E. rendelet 1. §-a értelmében a rendelet hatálya ugyanis csak azoknak a szolgálat}' viszonyára terjed ki, akik kereskedőknek vagy iparosoknak vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva és a rendeletnek nincs oly rendelkezése, amelyből okszerűen arra lehetne következtetni, hogy a végkielégítés megítéléséhez a rendelet 9. §-a értelmében szükséges öt évig megszakítás nélkül eltöltendő szolgálati időbe a bányatörvény hatálya alá eső vállalatnál bányaaknászi minőségben eltöltött időt is figyelembe lehetne venni. (Bp. Tábla P. XIII. 1121/1933. — 1934. jan. 17.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)