Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 2. szám - A túlórázás. 2. [r.]

2. szám MUNKAJOG 13 ben huzamosabb időn át ne hagyják kétségben." Az ezzel szembenálló határozatok között — a túlóra fogalma és érvényesítése terén a legmagasabb bíróságnak kifejezett álláspontja még nem lévén — oly kúriai döntésre nem találunk, mely a túlóradíj érvényesítésének határideje tekintetében támaszpontot nyújtana. Irányadóul itt így általánosságban a szolgálati járandóságok érvényesítése tekintetében elfoglalt azon közismert kúriai elv szolgál, mely szerint: „a szolgálati viszony természete, valamint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése körül megkívánt jóhiszeműség és tisztesség megköveteli, hogy a munkavállaló ne tartsa a munkaadót indokolatlanul túlhosszú időn át bizonytalanságban arra vonatkozólag", hogy a munkaviszony megszűnte folytán kívánnivalója van-e még? Hasonló határozat a II. 561/1929. melv szerint ..a szolgálati szerződésben álló feleket a szerződési hűség és ebből folyólag kölcsönös jóhiszeműség kötelezi, amivel ellentétes az oly magatartás, melynél fogva az egyik fél a másikat a szerződésből folyó valamely jog érvényesítése tekintetében bizonytalanságban hagyja." Oly bírói gyakorlat, mely elévülés címén utasítaná el a túlóradíj iránti igényt, — nincs, de nem is lehet, mert a kir. kúria kimondotta, hogy ..nincs olyan törvényerővel bíró jogszabály, mely a régi magyar magánjognak az elévülésre vonatkozó általános szabályait hatályon kívül helyezve, a munkabéri szerződések elévülésére 3 évi, vagy általában az eddigi 32 éves elévülésnél rövidebb időt állapított volna meg és mert a különböző törvényjavaslatokban foglalt, de a törvényhozás által még el nem fogadott szabályok a fennálló tételes joggal szemben nem alkalmazhatók, i Kúria II. 5399/1928.) Idevonatkozó határozat az alábbi is: ,,Az alkalmazottnak igényei a tényleges szolgálatban töltött időre eső illetményekre vonatkozólag a rendes elévülési időn belül a kereskedelmi törvény 202. és 204. §-okban említett hat havi határidő eltelte után is érvényesíthető, amennyiben e határidő elmulasztásának csak az a következménye, hogy a késedelmes hitelező a felszámolt cégnek elsősorban a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyontömegéből közvetlen fedezetet már nem kaphat. (Kúria II. 4297 1928.) Arra a kérdésre, hogy figyelembe veendő-e a túlóradíj a felmondási járandóságok összegezésénél, vagy a végkielégítés kiszámításánál, kettős a felelet. Az a túlóradíj, amelv ki volt kötve s amelynek az alkalmazott szolgálati ideje alatt már élvezetében volt. jár és így figyelembe veendő, mert nyilván az 191Ö; 1920. M. E. sz. rendelet 4. §-ának „bármi néven nevezendő és rendszeresen fizetett pótlékának a fogalma alá esik. Ez a járandóság a hivatkozott rendelet 9. §-a szerint a végkielégítés összegénél is figyelembe veendő. A kikötés nélküli — tehát a túlóra különleges jogi fogalma alá eső — túlóradíj azonban figyelembe egyik járandóságnál sem jöhet, mert ennek élvezetében az alkalmazott a szol* gálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben állott rendelkezései értelmében nem volt. Gyakran előforduló eset az életben az, hogy az alkalmazott szolgálati ideje alatt a túlórák díjának élvezetében volt, később azonban a túlóradíj tőle a főnök által, dacára annak, hogy ugyanazon szolgálatokat látta el, megvonatott s a szolgálati viszony megszűnte után az alkalmazott e tőle megvont túlórák díját követeli. Az állandó bírói gyakorlat a túlóradíj ilyirányú kérdése tekintetében elutasító állásponton van. A már folyósított túlóradíj elvonása ugyanis nem más, mint a már élvezett járandóság lecsökkentése. A kir. kúria viszont II. 2370/1930. számú határozatában azt az álláspontot foglalta el, hogy ,,a fizetésleszállítás joghatályos, ha az alkalmazott azt elfogadta, vagy habár tiltakozott is ellene, a szolgálatban megmaradt s azonnali joghatállyal ki nem lépett." Ismétlődik ezen elv a P. II. 4353/1931. számú határozatban is, mely szerint ,,az alkalmazott, ha a munkaadó által egyoldalúan redukált díjazással nincs megelégedve, jogosítva van a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal megszüntetni. A szolgálatnak a lecsökkentett illetmények mellett éveken át történt továbbfolytatása azonban a lecsökkentéshez való hozzájárulással és az abban való megnyugvással azonos hatályú." A kikötés nélkül is járó túlóradíj a bírói ítélettel születik meg. E tételből folyik az, hogy a túlórakövetelés után járó kamat nem a végzett túlórák időpontjától, hanem csak az igénynek a bírói útra történt terelésétől kezdődően jár, minélfogva túlórakövetelés után kamat az alkalmazott számára csak a kereset beadásától fogva ítélhető meg. Ami most már még ama további kérdéseket illeti, melyek a fent eszközölt felsorolásból még feleletre várnak, az ezekre adandó választ illetően elég a bírói gyakorlatra utalni, mert a túlóradíj iránti követelés a túlóra jogi fogalmából kifolyóan nyilvánvalóan szolgálati járandóság s így ugyanazon elbírálás alá kell, hogy essék, mint a szolgálati járandóságok általánosságban. Ahogy a bírói gyakorlat addig is, míg a túlóradíj fogalma és érvényesítése kellő törvényi szabályozást nyer, e mellékkérdéseket megoldotta, meg fogja oldani a legfelsőbb bíróság útmutatása alapján az itt felvetett s az élet számára felette fontos kérdéseket is, ha nem téveszti szem elől dr. Staud Lajos