Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700/933. M. E. sz. rendelet

12 MUNKAJOG 4. szám 08. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint olyan esetben, amikor a munkaadó és alkalmazott között kölcsönös elszámolási viszony áll fenn, s e viszonyból kifolyóan a nevezetteknek egymás ellenében követeléseik és tartozásaik lehetnek, az alkalmazott anélkül, hogy e követelések és tartozások tekintetében egymással elszámoltak volna s anélkül, hogy az ilyen elszámolás eredményeképpen kétségtelenül megállapítást nyert volna az, hogy az alkalmazott javára fennáll bizonyos többkövetelés, nem jogosult a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal megszüntetni azon az alapon, hogy egy bizonyos időpontban netán valamely összeg az ő javára mutatkoznék, mert csak a megejtett kölcsönös elszámolás eredményeként állapítható meg az, hogy a munkaadó teljesítette-e alkalmazottjával szemben szerződési kötelezettségét vagy sem? (Bp. tvszék, 38 Pf. 11866/1933—1933. febr. 25.) 69. Nem rögtöni hatályú kilépési ok, ha a munkaadó a kollektív-szerződés megszegésével szervezetlen munkást alkalmaz. Felek egyező előadása szerint egyfelől a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesülete Fővárosi Könyvnyomdai Szakosztálya, másfelől a Magyarországi Nyomdai Munkások Szakszervezete között a munkaviszonyt szabályozó érvényes kollektív szerződés áll fenn, és hogy felperes a Szakszervezetnek, alperes pedig a Főnökegyesületnek a szolgálati viszony tartama alatt és felperes kilépésekor tagjai voltak. Ennélfogva a felek közötti jogvita eldöntésekor ennek a kollektív-szerződésnek (4. /. alatti) rendelkezéseit is iránvadónak kellett venni, mert jogszabály, hogy a kollektív-szerződés érvényessége ezen feltételek fennforgása esetében nem vitatható. — Meg kellett állapítani, hogy alperes a kollektív-szerződés 6. §-át megsértette, amikor szervezetlen munkásokat is alkalmazott az üzemében, vagyis olyanokat, akiket nem a Paritásos Munkaközvetítő Hivatal közvetített. — Ezek után azt kellett eldönteni, hogy felperes részéről az azonnali hatályú kilépés a joggal való élés volt-e, nevezetesen, jogot adott-e a kollektív-szerződés felperesnek arra, hogy annak megsértéséből alperes terhére ilyen jogkövetkezményt levonhasson. — Ellenkező tényállás hiányában ebben az irányban is a kollektív-szerződés rendelkezéseit kellett irányadónak venni abban a vonatkozásban, hogy elkövette-e alperes az I. t. 95. §. b) pontjában meghatározott szerződésszegést. — Megállapítja a felebbezési bíróság, hogy felperesnek a kollektívszerződés 28. §-a alapján csak ahhoz lett volna joga. hogy alperes sérelmezett eljárása miatt a békéltető-bizottsághoz forduljon, amely szerv lett volna azután hivatva alperes ellen eljárni. — Olyan jogot, amely a munkavállalót feljogosltja arra, hogy a munkaadó által alkalmazni kívánt munkavállalók személyét illetően a munkaadó cselekvési szabadságát kényszerítően korlátozhassa, jogszabályaink nem ismernek, s mert a szerződésszegés alapját egyedül alperes fenti sérelmes eljárása képezi, ez felperessel szemben az It. 95. §-ának b) pontjában meghatározott szerződésszegés fogalmát ezek szerint nem meríti ki. (Bp. tvszék, 15 Pf. 6788/1933—1933. jan. 13.) Nyugdíj és felértékelése 70. I. A nyugdíjfizetési kötelezettség elvállalása nincsen alakszerűséghez kötve; az eziránt tett komoly igéret az igérettevő terhére kötelezettséget állapít meg. A nyugdíj fizetésére vonatkozó ígéretnek azonban csak abban az esetben van meg ez a joghatálya, ha az ígéretet vagy maga a kötelezettséget elvállaló munkaadó, vagy ennek olyan megbízottja tette, akit ilyen ígéretnek megtételére a munkaadó felhatalmazott — II. A nyugdíj a szolgálati viszony megszűnte időpontjától jár, kivéve, ha az arra jogosított a követelés érvényesítésével indokolatlanul késedelmeskedik. Ily késedelmet állapított meg a Kúria a szolgálati viszony megszűntétől számított egy évet meghaladó idő múlva történt keresetindítás esetén. (K. P. II. 3698/1932—1933. június 26.) 71. Nyugdíj és felmondási időre járó illetmény. A nyugdíj a hosszabb idejű alkalmaztatás és hű szolgálat ellenértéke s jutalma, a felmondási illetmény pedig az alkalmazottat állása elvesztésének ellenértékéül jogszabálynál fogva megillető szolgáltatás. Ellenkező szerződési kikötés hiányában tehát a nyugdíj szolgáltatásával a munkaadó nem mentesül a felmondási időre járó illetmények megfizetésének kötelezettsége alól. (K. P. II. 617/1932—1933. május 9.) 72. A meghatározott összegben fizetni kötelezett nyugdíj, mint a szolgálati szerződésből folyó és a jogosított megélhetését biztosító igény a kötelezett jövedelmének csökkenése okából általában csak akkor mérsékelhető, ha a jövedelem csökkenése oly nagymérvű, hogy a vállalat nyugdíjfizetése a kötelezett anyagi romlásának előidézésére alkalmas és a kötelezett a jövedelem csökkenésére alapul szolgáló későbbi körülmények bekövetkezését a kötelezettség vállalásakor előre nem láthatta. (K. P. II. 6148/1932—1933. május 31.) 73. Az 1926:XVI. t.-c. 14. § 1. p. rendelkezése mellett is hatályban marad az a jogszabály, hogy aki nyugdíjigényét ki nem menthető késedelemmel érvényesíti, az átértékelt nyugdíjat csak a keresetindítás hónapjától fogva követelheti. (Kúria, P. II. 2765/1931—1933 március 8.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti LIoyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)