Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700/933. M. E. sz. rendelet

10 MUNKAJOG 4. szám szempontjából a polgári bíróságot csak annak megvizsgálására jogosítja, hogy a szolgálatból való elbocsátás ennek a törvénynek ellenére történt-e. Ez pedig kétségtelenül csak annak vizsgálatát jelenti, hogy az elbocsátás a törvényesen meghatározott fegyelmi szabályok ellenére történt-e, de a törvény nem jogosítja fel a polgári bíróságot arra, hogy a le nem folytatolt, vagy szabálytalanul lefolytatott fegyelmi eljárást maga pótolja és a saját hatáskörében bírálja el, vájjon a fegyelmi vétség tényálladékát kimerítő cselekmények valóban elkövettettek-e és hogy azokrn nézve az elbocsátás megfelelő büntetés volt-e. Az eddig kifejtettekkel ellenkező álláspont odavezetne, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása vagy mellőzése teljesen a munkaadó önkényétől függne, ami pedig a fegyelmi jog garanciális természetével merőben ellenkeznék és különösen ellentétben állana a jogszabályokon vagy szerződésen alapuló fegyelmi eljárásnak való alávetés alapelveivel. Az elbocsátási okok megvizsgálásának a polgári bíróság hatáskörébe vonásáról tehát csak ott lehet szó, ahol a fegyelmi eljárás lehetetlenné vált, de a magánjogi igényeket mégis el kell bírálni. Ilyen esetek pl. ha az alkalmazott elmebetegsége, vagy elhalálozása miatt ellene a fegyelmi eljárást lefolytatni nem lehet, de az alkalmazott gondnoka, illetőleg örökösei által támasztott magánjogi igények szempontjából szükséges annak az eldöntése, hogy az elbocsátás jogos volt-e, vagy jogos lehetett volna-e. A felek rendelkezési szabadságából folyik, hogy az alkalmazott a fegyelmi eljárás mellőzésébe kifejezetten, vagy ráutaló magatartással belenyugodhatik. Ebben az esetben nincs akadálya annak, hogy az elbocsátás jogosságának összes tény- és jogkérdéseiben a polgári bíróság döntsön. Ha a szabályszerűen meghozott fegyelmi határozat ellen a szolgálati szabályzat újrafelvételt enged és a fegyelmi szerv az újrafelvételt szabályellenesen megtagadta, a dolog természeténél fogva a polgári bíróságnak kell megvizsgálnia, vájjon az újrafelvételi kérelemben felhozott új bizonyítékok az alapeljárásban hozott fegyelmi határozat megváltoztatására alkalmasak-e. A fegyelmi szervnek szabályellenes eljárásával szemben ugyanis az alkalmazott jogvédelmet csak ily módon nyerhet és csakis ezen az úton lehet a jogerős fegyelmi határozattal szemben megállapítani, hogy az újrafelvétel, ha azt szabályszerűen lefolytatják, sikerre vezetett volna-e vagy sem. (P. II. 3828/1930., P. II. 982/1932.). 53. I. Ha a fegyelmi eljárás megindítását sem jogszabály, sem szolgálati szerződés határidőhöz nem köti, úgy nem kifogásolható, hogy a fegyelmi bíróság a határozatot csak a szolgálathói történt elbocsátás után hozta, mert ily esetben a fegyelmi eljárás s a fegyelmi határozat szabályos, kötelező voltának nem feltétele, hogy az eljárás megindítása és lefolytatása idején a szolgálati viszony még fennálljon. — II. Ha a szolgálati szerződés szerint az alkalmazott csak fegyelmi vétség esetén fegyelmi bíróság határozata alapján bocsátható el a szolgálatból és az alkalmazott szolgálata alatt a munkaadó r. t. fegyelmi szabályzatot nem alkotott, hatályos az a fegyelmi eljárás, melyet a munkaadó az alapszabályaiban előírt módon az alkalmazott elbocsátása után alkotott és utóbbival közölt fegyelmi szabályzat alapján lefolytatott. (K. P. II. 2916/1932—1933. április 6.) Munkabér 54. Munkaadó követelésének beszámítása a munkabérbe. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyan a szolgálati viszony tartama alatt a munkaadó a munkavállalónak a munka teljesítése szerint időnként esedékes munkadíjába nem jogosult beszámítani fennálló követelését oly mértékben, hogy a munkavállaló az esedékes munkabéréből semmit, vagy csak oly csekély összeget kapjon, hogy ezáltal a megélhetése komoly veszélynek legyen kitéve, — hanem ily esetben a munkaadó méltányosan és olyan részleteket számíthat be a követeléséből, hogy a fennforgó körülmények közölt a felek közt fennálló kölcsönös bizalom megrendülése nélkül a munkavállaló szolgálatát tovább teljesíthesse és fennálló tartozását méltányos részletekben fizethesse, — abban az esetben azonban, ha a munkaadó és a munkavállaló között fennálló szolgálati viszony megszűnik, a felek egymással szemben fennálló minden lejárt követeléseiket érvényesíthetik és nincs oly törvényes rendelkezés, amely a munkaadót meggátolná abban, hogy a szolgálati viszonyból eredő lejárt követelését a munkavállaló által a szolgálati viszonyból származó követelései iránt indított perben annak követelésébe beszámítási kifogásként érvénvesíthesse. (Bp. Tábla P. XXI. 7325/1933—1933. június 21.) 55. Az állandó bírói gyakorlat szerint az az alkalmazott, aki a munkaadóval szemben előlegtartozásban van, a szerződésben kikötött járandóságát külön erre irányuló kifejezett megállapodás nélkül teljes egészében nem követelheti, hanem a munkaadónak jogában áll egy bizonyos méltányos összeget a munkavállaló fizetésébe a már részére kifizetett, de elszámolandó előlegösszegéből annak törlesztése céljából beszámítani. ÁH ez abban az esetben is, ha a felvett előleg esetleg a később befolyandó biztosítási díjak után járó jutalék összegével egészben, vagy részben utóbb fedezést is nyerne. (Bp. Tábla P. XXI. 2676/1933—1933. április 5.) 50. Ha a remuneráció nem az üzleti eredmény bizonyos hányadában van meghatározva, vagy amennyiben nem kifejezetten csupán nyereség esetére van kikötve, a remuneráció fizetésére való kötelezettség fennállása nem függ az üzleti nyereségtől, hanem veszteséges évben is jár. Minthogy azonban annak mértéke — összegszerű kikötés hiányában — bírói megállapításnak tárgya — a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a munkaadó üzleti eredményét sem. (P. H. T. 778.) (Kúria, P. II. 2706/1932—1933 február 16.) 57. A munkaadó az üzemére vonatkozó végrehajtás során bevezetett zárgondnok működése alatt esedékessé vált munkadijakért is felelős, mert az ezen idő alatt elért jövedelmet a munkaadó tartozásának törlesztésére kell fordítani s így