Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700/933. M. E. sz. rendelet

4. szám MUNKAJOG 7 jától a méltányosság alapján sem követelheti, mert a méltányosság alkalmazására a nemzetközi egyezmény a nyugdíj jogi természetének és a célja által megszabott érdekének szem előtt tartásával sem nvújt módot." iP. II. 2602 1930.) Végül megemlítjük a Kúria munkaügyi tanácsának következő perjogi határozatát: ..Nem tartozik a rendes bíróság hatáskörébe, a köztisztviselői végelbánás alá vonás szabálvtalanságára alapított kereset akkor sem, ha a/ kártérítés címén érvényesíttetik, mert lényegileg az is a visszatartott fizetés kiadására irányul és az igény is a rendes bíróságok hatásköréből elvont arra a kérdésre van alapítva, vájjon a közigazgatási hatóságnak a végelbánás alá vonást kimondó határozata szabályszerű volt-e?" (P II. 2189/1931.) JOGALKOTÁS \, Rovatvezető: dr. Berezel Aladár. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700 933. M. E. sz. rendelet. (Dr. F. E.) A gazdasági válság, a lakosság fogyasztóképességének nagymérvű leromlása, a termelésnek, a forgalomnak ennek következtében beállott csökkenése, a vállalatokat arra kényszeríti, hogy — befektetésük rentabilitásának és mérlegük egyensúlyának biztosítása végett — költségeiket redukálják. A legtöbb vállalatnál a személyzeti illetmény (munkabér, nyugdíj stb.) képezi a költségek oroszlánrészét, miért is természetes, hogy a vállalatok leginkább e téren kísérlik meg a leépítést. A személyzeti költségek leépítése egyfelől az illetmények leszállítása, másfelöl pedig az alkalmazottak elbocsátása útján történik. A fennálló jogszabályok csak igen szűk lehetőséget nyújtanak e téren a vállalatoknak, mert úgy az illetmények leszállítása, mint pedig határozott időre kötött szolgálati viszony esetén, annak időelötti megszüntetése a szolgálati szerződés és az alkalmazottak már megszerzett jogainak sérelmével jár. A vállalatok fennmaradásához, életképességéhez és egészséges működéséhez fűződő nagy közgazdasági érdekek a vállalatok e jogának kiterjesztését indokolják. Ezzel szemben viszont szociális és munkásvédelmi szempontok megkövetelik, hogy a vállalatok csak indokolt esetben és mérvben élhessenek e jogukkal és korlátozhassák az alkalmazottak már megszerzett jogait. Az előző számunkban ismertetett 4600 1933. M. E. sz. rendelet adta meg a tételes alapot egyrészt a határozott időre kötött szolgálati szerződés időelőtti megszüntetésére, másrészt pedig a szerződéses illetményeknek ijavadalmazás és nyugdíjl egyoldalú leszállítására. Az 1933. augusztus 1-én kihirdetett 6700/1933. M. E. sz. rendelet pedig szabályozza egyrészt az akár jogszabály, akár megállapodás alapján történő illetménycsökkentéseknek a nyugdíj összegére gyakorolt hatását, másrészt pedig a nyugdíj leszállíthatásának módját és mérvét. Ezen rendelet főbb intézkedései a következők: Az 1. § szerint, ha az elismert vállalati nyugdíjpénztár tagjainak a pénztár alapszabályai értelmében a járulékfizetési és szolgáltatási alap megállapításánál figyelembe veendő javadalmazását jogszerűen csökkentik, a járulékfizetési és szolgáltatási alapot a csökkentett javadalmazás alapulvételével kell a pénztár alapszabályainak megfelelően megállapítani. Ha a javadalmazásnak csak egyes nemei csökkentetnek, vagy egyes nemei különböző arányban csökkentetnek, avagy végül a járulékfizetési és szolgáltatási alap nem a javadalmazásnak, avagy a javadalmazás valamely nemének meghatározott hányada szerint van megállapítva, a járulékfizetési és szolgáltatási alap legfeljebb a tag összes javadalmazása csökkentésével azonos mértékben csökkenhet. Ezt a rendelkezést a 11. § rendelkezése szerint visszamenő hatállyal is alkalmazni kell, ha valamely javadalmazást a pénztár miniszteri elismerése joghatályának időpontja után, de még a rendelet hatálybalépése előtt csökkentettek, tekintet nélkül arra, hogy az alkalmazott a rendelet hatálybalépésekor még szolgálatot teljesíí-e. A járulékfizetési és szolgáltatási alap csökkenése folvtán a tag által befizetett összegből javára mutatkozó különbözet mikénti kezeléséről és annak felhasználásáról az 1. § részletesen intézkedik. Bírói gyakorlatunk szerint az a körülmény, hogy az alkalmazott nyugdíjban részesül, a munkaadót nem menti fel a szolgálati szerződés felmondásának és a felmondási időre járó illetmények kiszolgáltatásának kötelezettsége alól. Az 1910 1920. M. E. sz rendelet 13. §-a pedig az alkalmazottnak megadja a jogot, hogy végkielégítésének kifizetését igényelhesse. A 6700/1933. M. E. sz. rend. 2. §-a a iköztámogatásban részesülő vállalatok nyugdíjigénnyel bíró alkalmazottaival szemben kimondja, hogy a nyugdíjjogosultság esetén a nyugdíjjogosult alkalmazottnak a szolgálati viszony megszürltetése miatt felmondási időre javadalmazás vagy végkielégítés nem jár. Viszont ezzel szemben a nyugdíjhoz való igényt csak az alapszabályszerü várakozási idő leteltéhez fűzi, hatályon kívül helyezvén az alapszabályokban megkívánt egyéb feltételeket (pl. szolgálatképtelenség, kor vagy bizonyos szolgálati idő). A 4600 1933. M. E. sz. rend. I. fejezete alá eső vállalat által fenntartott elismert vállalati pénztárnak a 6700^1933. M. E. sz. rend. hatálybalépésekor már folyó szolgáltatásait a felügyelő hatóság a vállalat gazdasági helyzetének, továbbá a tag által annak idején betöltött munkakör jelentőségének és a tag tényleges szolgálati idejének mérlegelésével csökkentheti. (3. §.) A 4600 1933. M. E. sz. rend 26. §-a módot nyújt a vállalattól járó nyugdíj, vagy nyugdíjtermészetü járandóságok leszállítására, ha a gazdasági viszonyok a vállalat hátrányára lényegesen megváltoztak. Ezen intézkedés kiegészítése céljából a 6700 1933. M. E. sz. rend 4. §-a akként rendelkezik, hogy a vállalattól és elismert vállalati nvugdíjpénztártól járó nyugdíj, vagy nyugdíjtermészetü járandóságok legfeljebb arra az összegre szállíthatók le, amely az alkalmazottat megilletné, ha a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztár, vagy ilyennek hiányában az el nem ismert külön jogi személyként működő nyugdíjpénztár szabályzata, ha pedig ilyen pénztárak