Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700/933. M. E. sz. rendelet

8 MUNKAJOG 4. szám nem volnának, a vállalatnak nyugdíjszabályzata rá is kiterjedne. Ha sem nyugdíjpénztári alapszabály, sem nyugdíjszabályzat nincs, úgy a nyugdíj, vagy nyugdíjtermészetü járandóságok csökkentésére kizárólag az az irányadó, hogy mennyiben változtak meg a vállalat hátrányára azok a viszonyok, amelyek alapján a 4600/1933. M. E. sz. rend. életbelépése előtt megállapítottak. E joggal a vállalat 1933. szeptember 30-ig élhet. Ha akár elismert, akár el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár tagja, vagy ily tag jogán annak özvegye vagy árvája a pénztártól járó alapszabályszerű nyugdíjon, vagy nyugdíjtermészetű járandóságon felüli szolgáltatást kap és a megállapítás óta a viszonyok a vállalat hátrányára lényegesen megváltoztak, úgy ez a többletszolgáltatás arányosan csökkenthető, vagy szükség esetén meg is szüntethető. E szakasz alapján a nyugdíjellátás csökkentésének 1933 október hó 31-ig van helye, és ha ezen idő alatt az igazgatóság nem határozott, a részvényesek erre irányuló kérelmeket 1933 november hó 30-ig terjeszthetik elő. (5. §.) Gyakran előfordul, hogy az alkalmazottat nagyobb javadalmazás alapulvételével illeti meg nyugdíj, mint a tényleges fizetése. Ez különösen az 1926:XVI. t.-c. hatálya alá eső alkalmazottaknál fordul elő. A rendelet 6. §-a módot ad arra, hogy az ilyen alkalmazottaiknak nyugdíja, amenynyiben az 1929. január 1. napja óta, illetőleg a vállalatra az 1926:XVI. t.-c. alapján irányadó arányszám megállapítása esetében e megállapítás óta a gazdasági viszonyok a vállalat hátrányára megváltoztak, — a javadalmazás mértékéig csökkentessék. Ez a rendelkezés irányadó a vállalattól, vagy elismert vállalati nyugdíjpénztártól már folyó nyugdíjakra is, ha a járandóság kiszámításánál annak idején alapulvett javadalmazás nagyobb annál a javadalmazásnál, amelyet a vállalatnál megfelelő állásban és foglalkozási körben működő és ugyanannyi szolgálati idővel rendelkező alkalmazottai 1933. augusztus 1-én kaptak. E tekintetben a vállalat igazgatósága 1933. október 31-ig intézkedhetik. A 10. § kiemeli, hogy a 4600/1933., valamint a 6700/1933. M. E. sz. rend. a nyugdíjak és nyugdíjjárandóságok csökkentésére vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében a vállalat keretében külön jogi személyként alakított el nem ismert nyugdíjpénztár az elismerttel egy tekintet alá esik. Különösen íkiemelendőnek tartjuk, hogy a rendelet 2., 3., 5. és 6. §-ai alapján hozott határozat ellen bírói út kizárásával panasznak van helye, míg az 1. § esetében a viták eldöntése bírói útra tartozik. HATÁROZATTÁR Általános jellegű határozatok 51. Szolgálati viszony elhatárolása az önálló ügynöki jogviszonytól. (K. P. II. 2419/1931. sz. a. 1933. június 14-én.) Az ügynök üzletszerző tevékenységének az igénybevétele nemcsak szolgálati szerződéssel, hanem megbízási (ú. rJ. ügynöki) szerződéssel is történhetik. Szolgálati szerződés csak akkor jön létre, ha az ügynök a maga munkaerejét egészben vagy részben a munkaadó üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan és a munkaadóval, mint főnökével függési viszonyban köti le. Ez ismérvek bármelyikének hiánya esetében az ügynök és az ennek közbenjáró tevékenységét igénybevevő fél között megbízási viszony keletkezik. A szolgálati viszonynak általában nem lényeges ismérve az, hogy a munka ellenértéke már előre meghatározott állandó összeg legyen. Az a körülmény tehát, hogy az ellenérték a felperes javára egészben a megkötött ügyletek után elért jutalékban volt megállapítva, a kereseti jogügyletnek szolgálati szerződéssé minősítését ki nem zárná. A szolgálat kizárólagossága sem feltétlen ismertetőjele a szolgálati jogviszonynak, mert az alkalmazott a főnöke engedelmével vagy tudtával más részére is fejthet ki tevékenységet. Az a körülmény tehát, hogy a felperes nemcsak az alperes, hanem mások részére is tevékenykedett, szintén nem minősítő adat. Lényeges azonban, hogy az ügynök a maga munkaerejét függőségi viszonyban kösse le a munkaadó 1javára, mert enélkül az ügynök nem mint a munkaadó segédszemélyzetének a tagja, hanem mint önálló kereskedő (önálló ügynök) jár el. Nem teremtett függőségi viszonyt a felek közt az a körülmény, hogy az alperes a megállapodás alkalmával egy bizonyos vevőkört jelölt ki a felperes számára, viszont egyes vállalatok látogatását kizárta, mert ezek a rendelkezések mint a megbízó ügyeinek megbízásszerű vitelét meghatározó intézkedések a megbízási ügylet természetéhez tartoznak. Nem ellenkezik a megbízási viszony természetével, hogy az alperes igazgatója egyes esetekben elkísérte a felperest üzletszerző útjára. Epp ily kevéssé lehet a függőségi viszdnyra következtetni a 3 7. alatti levél tartalmából, vagy hangjából sem, mert a levélben nincs főnöki meghagyás és a felperes alárendeltségi helyzete sem jut kifejezésre, amennyiben a levél a megbízási jogviszonyban álló önálló kereskedők közt szokásos írásbeli érintkezésnek felel meg. A függőségi viszony fenn nem forgásán kívül az a körülmény is a megbízási viszonyra, tehát az alkalmazotti minőség hiányára mutat, hogy a felperes ügynöki tevékenységének ellenértékéül megszabott 1% jutalék, eltérően a munkavállalók létfenntartására szükséges munkabérnek rövidebb visszatérő időszakokban szokáscte esedékességétől, csak félévenként utólag volt elszámolandó. Fegyelmi eíjárás 52. Ha a szerződést pótló szolgálati szabályzat szerint az alkalmazottat csak fegyelmi eljárás remijén hozott határozattal lehet elbocsátani és ennek ellenére az elbocsátást fegyelmi eljárás nem előzte meg, vagy a fegyelmi határozatot az érdemleges döntést érintő, lényeges eljárási szabályok megsértéséve! szabálytalanul hozták, a munkaadó a polgári per foiyamán rendszerint nem bizonyíthatja azt, hogy az alkalmazott azonnali elbocsátására törvényes oka volt. (A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 56. sz. polgári döntvénye.)