Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - A határozott tartamú szolgálati szerződésről

2 MUNKAJOG 4. szám felel. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ilyen korlátozások a kötelmi jog egyéb terén is előfordulnak (lásd pl. a háborús bérleti rendelkezéseket) s előfordulásuk éppen bizonyítéka annak, hogy törvényes tilalom nélkül a határozott tartamú szerződésnek — s ezzel az ily szolgálati szerződésnek is — a meghosszabbítása korlátozva nincs. Leszögezendő az is, hogy az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alá nem eső ipari és kereskedelmi alkalmazottaknál ily törvényes korlátozás nincsen, minek folytán nemcsak a határozott tartam s annak meghosszabbítása, de sőt ennél több: a határozatlan tartamú szerződés felmondás nélküli megszüntetésének kikötése is jogérvényes megállapodás tárgyát képezheti. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet a határozott tartamú szerződésről különös intézkedést nem tartalmaz, a 2. § azonban általánosan kimondja, hogy a felmondás csak a határozatlan tartamra kötött szerződések felbontására vonatkozik. A 23. § rendelkezése szerint a felmondást s annak határidejét megállapító rendelkezéseket az alkalmazott hátrányára szerződésileg sem lehet módosítani. Ebből következik, hogy érvénytelen oly határozott tartamú szerződés, mely az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. és 23. §-aiba ütközik, de következik az is, hogy csak akkor és annyiban érvénytelen a határozott tartamú szerződés, ha egy már előbb fennállott határozatlan tartamú szerződésből kifolyó és meglévő felmondási jogot sért s csak addig és annyiban érvénytelen, ameddig és amennyiben ezt a jogot valósággal sérti. Erre az álláspontra helyezkedett a kir. Kúria P. II. 5382/1930. sz. Ítélete, kimondván: „Munkaadó és munkavállaló a határozatlan időre kötött szolgálati szerződést határozott időre szóló szerződéssé csak úgy változtathatják át, ha a munkavállalónak a felmondási idejét és a felmondási időre eső igényeit nem sértik." Ebből az elvből a contrario következik, hogy: 1. A már eredetileg határozott tartamban kötött szerződés meghosszabbítása érvényes, mert csak az esetben volna érvénytelen, ha eredetileg határozatlan időre köttetett volna és a határozott tartamú meghosszabítás sértené a határozatlan tartamú szerződésből kifolyó felmondási igényeket. 2. Az eredetileg határozatlan tartamban kötött szerződés felmondása s a felmondási idő törvényszerű lejárta után semmi akadálya sincs annak, hogy a felek új — határozott tartamú szerződést kössenek s ezt annyiszor, amennyiszer meghosszabbíthassák, mert a felmondási idő törvényszerű lejártával a határozatlan tartamú szerződés végleg megszűnt, a már teljesen kielégített felmondási igények felélesztésére törvényes alap nincsen, s így az ezután kötött határozott tartamú szerződés, illetve annak meghosszabbítása a rendelet 2. és 23. §§-aiba nem ütközik, s így kétségtelenül jogérvényes. 3. Ha a felek a határozatlan tartamú szerződést felmondás nélkül, vagy felmondással ugyan, de a felmondási idő lejárta előtt alakítják át határozott tartamúvá, ez a megállapodás érvénytelen, de csak annyiban, amennyiben az átalakítás időpontja szerinti felmondási időtartamot sérti. Kétségtelen ugyanis, hogy a szolgálatadó nem lévén kötelezve az alkalmazottat a felmondási idő alatt tényleges szolgálatban megtartani, lényegileg a jogi helyzet az, hogy a szolgálatadó a határozatlan tartamú szolgálati szerződést az azonnali hatályú elbocsátás esetén kívül is bármikor megszűntetheti, s csupán az a kötelezettség terheli, hogy a felmondási időre szóló járandóságokat kifizesse. Közömbös az, hogy a szerződés megszüntetése elbocsátás, vagy más, új szerződés kötése által történik, s közömbös az is, hogy az alkalmazott a megszüntetésből illetve felmondásból számítandó illetményeit milyen módon, nevezetesen a szolgálatból való elbocsátás mellett, vagy a felmondási idő leszolgálásával, vagy végül a felmondási időnek megfelelő vagy ezt meghaladó határozott tartamú szerződés idejére járó illetmények kifizetése útján kapja, hiszen a felmondás maga nem egyéb, mint a határozatlan tartamú szerződésnek az egyik fél megengedett cselekményével határozott tartamúvá való átalakítása, s nem lehet súlyosabb a helyzet akkor, ha a határozott tartamra való átalakítás kétoldalú szerződéssel történik, s nem egyoldalú felmondás útján, az alkalmazott gazdasági helyzete mindkét esetben azonos marad. Ehhez képest álláspontom a következő: A határozott tartamú szerződés, megkötésével a megelőző határozatlan tartamú szerződés megszűnt az esetben is, ha felmondás nem történt, az alkalmazott azonban nem jöhet hátrányosabb helyzetbe, mintha felmondás történt volna, de nem is jöhet kedvezőbb helyzetbe, mint akkor volna, ha jogtalanul elbocsájtatott vo'na. Nem igényelheti tehát annak kimondását, hogy az új határozott tartamú szerződés egész terjedelmében semmis s őt az utóbbi tényleges megszűntétől számítandó felmondás s ehhez mért járandóságok illetik meg, hanem megilletik őt a határozatlan tartamú szerződés megszüntetéséből — vagy ha a határozott tartamú szerződés a felmondási időben köttetett, a felmondástól járó felmondási járandóságok. Ha tehát a határozott tartamú szerződés tartama hosszabb vagy azonos a felmondási idővel s a határozott tartamú szerződés nyújtotta illetmények nem kisebbek a felmondási járandóságoknál, — az alkalmazott, álláspontom szerint, mit sem követelhet, ellenesetben a felmondási időnek meg-