Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - A 4600/1933. M. E. számú rendelet munkajogi vonatkozásai

3. szám MUNKAJOG Kereskedő és iparossegéd, tisztviselő 39. Autóbuszüzemnél alkalmazott kalauz és ellenőr iparossegéd. Az 1922. évi XII. t.-c. 34. § 21. pontja szerint a rendes járati időhöz kötött és gépkocsi felhasználásával íizüít személvszállítás engedélvhez kötött ipart képez. A K. T. 259. § 3. p. pedig kimondja, hogy a személyfuvarozásra rendelt intézetek ügyletei, amennyiben a fuvarozás iparszerüleg folytattatik. kereskedelmi ügyletet képeznek. Figyelembevéve ezen rendelkezéseket, valamint a K. T. 3. §-ában foglalt azon rendelkezést, hogy aki saját nevében kereskedelmi ügyletekké! iparszerűleg foglalkozik, az kereskedő, megállapítható, hogy az alperes egy ipari tevékenységet kifejtő kereskedelmi vállalat. Az alperesi vállalatnál a személyszállítás képezi az ipari tevékenységet s így mindazon alkalmazottak, akik a személyszállítás lebonyolításában résztvesznek, ipari alkalmazottaknak tekintendők. Ez alapon felperes, ki mint ellenőr szintén a személyszállítás lebonyolításánál működött, ipari alkalmazottnak volt tekintendő. További kérdés volt. hogy felperes mint ipari alkalmazott, az iparossegédek, avagy az ipari tisztviselők közé tartozik. Ipari tisztviselőknek általában azokat az ipari alkalmazottakat tekintik, akik főleg szellemi munkát végeznek s akik műszaki képzettségük alapján az ipari munkát vezetik és irányítják. Felperes, aki a szolgálat megszűnésekor mint ellenőr működött, irányító, avagy műszaki képzettséget igénylő munkát nem végzett, s legfőbb feladatát a kalauzok jegykezelésének ellenőrzése képezte, amely tevékenység szellemi munkát alig. műszaki szellemi munkát pedig egyáltalában nem igényel. Mindezekre tekintettel a m. kir. törvényszék úgy találta, hogy felperes a munkaköre alapján csak iparossegédnek minősíthető. ÍBp. tvszék 15 Pf. 6408/1932—1933 április 6-án.) 40. Az árúkihordó — még ha pénzbeszedéssel is foglalkozik — kereskedősegédnek, avagy kereskedelmi és ipari tisztviselőnek nem tekinthető s így reá nézve az 1910 1920. M. E. ren:!. intézkedései alkalmazást nem nyerhetnek. ÍBp. tvszék. 15 Pf. 3054/1933—1933 március 31.) 41. Ipari műhelyben az iparcikkek előállításává! foglalkozó, de ezenkívül az ott készített cikkek eladásában is tevékenykedő és számlákat kiállító alkalmazott iparossegéd. Alperes testegyenészeti kellékek és kötszerek készítésével foglalkozó kézműiparos, akinek egy souterrain-helyiségben van műhelye, egyben az előállított cikkek eladási helye is. Felperes munkavállaló a szolgálati ideje alatt alperesnek előbb említett műhelyében foglalkozott fűzőkészítéssel és kötszerészeti cikkek előállításával, ezenkívül az ott készített cikkek eladásában is tevékenykedett és számlákat is állított ki az eladott cikkekről. A fellebbezési bíróság nem osztotta az I. bíróságnak azt a jogi felfogását, hogy a felperes kereskedősegédnek tekintendő, hanem a fentebbi tényállásra figyelemmel azt állapította meg, hogy felperes az alperesnél nem fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédi munkakört töltött be, mert felperes maga is szakmabeli fizikai munkát végzett a kézműiparos alperes műhelyében. Felperesnek ebbeli minőségén nem változtat az a körülmény, hogy ő az előállított cikkek eladásában és a vonatkozó számlák kiállításában is ténykedett, mert ebbeli tevékenységre, amelyet ugyancsak az alperesi műhelyben fejtett ki, az ipari munkából folyó és ezzel természetszerűen egybekapcsolt olyan tevékenység volt, melynek alapján felperes kereskedősegédnek nem minősíthető. (Bp. tvszék. 38 Pf. 439/1933—1933 március 3.) 42. Mozgókcpüzem a hatásköri bíróság 1914. évi május hó 23. napján keit 55 HB határozata értelmében sem nem kereskedelmi, sem nem ipari vállalat, hanem a belügyminisztérium által adott engedély alapján működő mutatványos, miért is alkalmazottai nem tekinthetők ipari, vagy kereskede!mi alkalmazottaknak s így ezek nem esnek az 1910 1920. M. E. r. hatálya alá. (Bp. tvszék. 15 Pf. 960/1933—1933 március 28.) Munkabér 43. Az utazási napidíjnak netán megtakarítható részéből származó mellékjövedelem kifejezett kikötés hiányában is a javadalmazás kiegészítő részének tekinthető, ha az alkalmazott szolgálata alatt hosszabb időn át állandóan és rendszeresen végzett a munkaadó üzeme érdekében üzleti utazásokat. iKúria, P. II. 6307/1931—1933 április 27.) Szolgálat megszüntetésével kapcsolatos illetmények 44. A végkielégítés összegének megállapításánál a fizetés mellett figyelembe kell venni a munkavállaló által élvezett lakbért is. Ha pedig a munkavállaló a munkaadótól szolgálata alatt természetben kapott lakást, — úgy annak egyenértéke veendő számításba. (Bp. Tábla, P. XXI. 1738/1933—1933 március 20.1 45. Fizetésleszállítás hatása szolgálati viszony megszüntetésével kapcsolatos illetményekre. Kétségtelen, hogy a munkaadók jogosítva vannak az alkalmazottnak fizetését és illetményeit saját belátásuk szerint leszállítani és ez a leszállítás kötelező a munkavállalóra nézve, ha azt kifejezetten, vagy hallgatólag elfogadta. Az is kétségtelen, hogy a munkaadó a szolgálatot minden indokolás nélkül bármikor felmondhatja. Ámde a munkaadó felmondási jogával csak olykép élhet, hogy ez által ne sértse az alkalmazottnak szerzett jogait. Ezek közé a szerzett jogok közé kell sorolni azt is, amelyet a B. 7. §. 1. bek. :'!'lapít meg, t. i., íiogy a felmondási illetményt azon munkabér szerint kell számítani, melyet az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a íelmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései szerint élvezett. Ha a fennforgó körülményekből az ;';!apítható meg, hogy a munkaadó az illetménye-