Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - A 4600/1933. M. E. számú rendelet munkajogi vonatkozásai

10 MUNKAJOG 3. szám lett helye van a nyugdíj és a nyugdíjtermészetű járandóságok és a végkielégítés csökkentésének is, nincs azonban helye a csökkentésnek, ha a nyugdíjak és nyugdíjtermészetű járandóságok nem haladják meg a nyugdíjszabályzatban meghatározott mértéket, illetve a végkielégítés törvényes mértékét. Az említett kategóriánál az alaptőke (üzletrész-tőke) 30%-át képviselő részvényesek (tagok) az említett 3 hó elteltétől számított 30 nap alatt az igazgatósághoz indítványt terjeszthetnek elő a javadalmazás, nyugdíj és végkielégítés csökkentése iránt. Az igazgatóság 60 nap alatt köteles határozni az indítvány fölött. A javadalmazás, nyugdíj, stb. csökkentésére vonatkozó értesítéstől számított 15 nap alatt „bírói út kizárásával" panasznak van helye, amely panasz felett az úgynevezett döntőbizottság dönt, jogorvoslat kizárásával. Az első három kategóriába eső szolgálati viszonyoknál a felügyelő hatóságnak határozata ellen az alkalmazott a közléstől számított 15 nap alatt ugyancsak „bírói út kizárásával" panaszt nyújthat be a pénzügyminiszterhez. A panasz felett szintén döntőbizottság határoz. Bármely kategóriába tartozzék is a munkaadó, ha a javadalmazás csökkentése esetében az alkalmazott a csökkentett javadalmazásért nem hajlandó tovább szolgálatot teljesíteni, a javadalmazás megállapítását közlő értesítés kézbesítésétől számított 30 nap alatt a szolgálati viszonyt —• még határozott időre kötött szerződés esetében is — a törvényes felmondási idő megtartása mellett felmondással megszüntetheti. (Tehát nem illeti őt meg a rögtöni hatályú kilépés joga, viszont — amint látni fogjuk — felmondása dacára is jár végkielégítés. A rendelet szerint: „Felmondás esetén az alkalmazottat a rendelet hatálybaléptekor élvezett javadalmazásának a törvényes felmondási időre eső része és a törvényes végkielégítés illeti meg." (A szerződéses végkielégítés tehát figyelembe nem vétetik.) a nyugdíj megállapításánál a rendelet hatálybalépése után a rendelet értelmében csökkentett javadalmazást kell alapul venni. Lesz alkalmunk még e lap hasábjain foglalkozni azzal a súlyos joghátránnyal és veszéllyel, amelyet a bírói út kizárása von maga után. A rendelet „vegyes és átmeneti rendelkezéseiben" mondja ki, hogy bármelyik osztályba is tartozzék a munkaadó, csőd, kényszerfelszámolási, vagy csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban biztosított bármiféle elsőbbségi vagy külön kielégítési jog alapján csupán a törvényes felmondási időre eső járandóságokat lehet előnyösen kielégíteni, úgy azonban, hogy egyévi törvényes felmondási idő esetében legfeljebb havi 800 pengőt, ha pedig a törvényes felmondási idő egy évnél rövidebb, legfeljebb havi 400 pengőt lehet számítani. (Ez az intézkedés valószínűleg az 5.600/1929. I. M. sz. rendelet alapján került a rendeletbe.) Az ezt meghaladóan érvényesen kötelezett járandóságok iránti követelések az elsőbbségben vagy külön kielégítési jogban nem részesülő egyéb követelésekkel esnek egy tekintet alá. A rendelet jogi és szociálpolitikai kritikájával egy következő számban fogunk foglalkozni. Már most leszögezzük azonban, hogy a rendelet szerkesztési technika szempontjából nem a legszerencsésebb alkotások közé tartozik, mert intézkedései dacára a vele ellentétes (vagy részben ellentétes) tételes jogszabályokat nem helyez hatályon kívül, illetve nem mondja ki, hogy azok csak a rendeletben alkotott módosításokkal maradnak érvényben. Igv például az 1926:XVI. t.-c. 14. §. 2. és 3. bekezdéseit, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 9. és 22. §-ait, stb., stb. És ezzel kapcsolatban említsük meg, hogy az 1926:XVI. t.-c. 15. §-a, amely a vállalatok felszámolása esetére fizetendő nyugdíjakról, helyesebben: az irányadó arányszámról beszél, második bekezdésében kimondja, hogy azt a kérdést, hogy a felszámolás esetére kimondott szabályok menynyiben nyernek alkalmazást csőd vagy kényszeregyesség esetén, az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. A nyugdíjtörvény (1926:XVí. t.-c.) 1926 augusztus 1-én lépett életbe s hét év alatt mind a mai napig nem bocsáttatott ki a kérdéses rendelet. Kitűnő alkalom lett volna ezt most az ismertetett rendelet 35. §-ában szabályozni. HATÁROZATTAK Általános jellegű határozatok 37. I. Szolgálati jogviszony valamely munka állandó teljesítéséből és ennek a teljesítésnek az elfogadásából is keletkezhetik és így az a körülmény, hogy a munkavállaló és a munkaadó közöti szolgálati szerződés sem szóval, sem írásban nem köttetett, a szolgálati viszony fennforgásának és az abból származó jogoknak és kötelezettségeknek a megállapítását rendszerint nem akadályozza. Rokonnál ipari üzemben nem szakember által ellátás, lakás, ruházat, valamint időközönként kisebb-nagyobb összegű zsebpénz ellenében végzett tevékenység azonban, külön kikötés híjján, szolgálati szerződés fennforgását nem állapítja meg. II. A más érdekében, felkérésére, megbízásából végzett munka ingyenessége nem vélelmezhető s a munkára adott snegbízás, ellenkező kikötés nélkül, a munka díjazására való készséget is magában foglalja. Áll ez a szabály a rokon háztartásában élő által, a háztartással kapcsolatos munkát meghaladó, a rokon ipari üzemében végzett tevékenységre is. A közeli rokonok rokoni kapcsolatából még nem következik, hogy a munkát végző a megbízó vállalatai körében több éven át szolgálatok teljesítésére díjtalanul vállalkozott, miért is a szolgálati jogviszony hiánya dacára a munkavállaló a megbízó érdekében, annak építkezési vállalataiban kifejteit tevékenységéért megfelelő díjazást igényelhet. (Kúria P. II. 2628/1932—1933 április 28.) 38. Egymagában az a körülmény, hogy az alkalmazott munkaköre a szolgálati viszony tartama alatt bővült, a fennálló szolgálati szerződés egyéb rendelkezéseit — erre irányuló kifejezett megállapodás nélkül — nem szünteti meg és így a felek között üj jogviszonyt nem létesít. A munkakör bővülése ellenére a határozott időtartamra kötött szolgálati szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé át nem alakul. (Kúria P. II. 3517/1931—1933 április 20.)