Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - A 4600/1933. M. E. számú rendelet munkajogi vonatkozásai

3. szám MUNKAJOG 9 sem. Amiből viszont az következik, hogy amennyiben az alkalmazott olyan magatartást tanúsít, amelyben az elbocsátáshoz, a szolgálati viszony megszűntetéséhez való hozzájárulás jut kifejezésre, avagy amelyből arra okszerű következtetés vonható, utóbb, évek múlva, szolgálatból történt elbocsátásának a szabályszerűségét, avagy jogszerűségét nem kifogásolhatja, vita tárgyává már nem teheti." IP. II. 1541/1930.] Foníos döntés a következő is: „Ha az alkalmazott jogfenntartás nélkül újból szolgálatot vállalt a munkaadónál: ebből azt a jogi következtetést lehetne levonni, hogy az előző azonnali hatályú elbocsátás hatásait a felek a szolgálati viszony visszaállításával közös egyetértéssel kiküszöbölték s az alkalmazott a korábban történt azonnali hatályú elbocsátásból kifolyólag a felmondási időre illetményeket nem követelhet s ez az igény az újabb szolgálat önkéntes elhagvásával sem éled fel." (P. II. 1411 1930.j A bizalommal való visszaélés — a Kúria szerint —..az 1884 : XVII. t.-c. 94. §-ának g) pontja értelmében csak abban az esetben szolgálhat okul az azonnali elbocsátásra, ha az alkalmazott a bizalommal való visszaélés által a munkaadó üzlete érdekeit veszélyezteti." (P. II. 202/1930.) Olvastuk a budapesti tőrvényszék egyik felebbezési tanácsának azt az abszurd döntését, hogy az is elég. ha az alkalmazott magatartása az üzlet érdekeit ..veszélyeztetheti". A budapesti Tábla VI. (Lőw) tanácsa kimondotta: ..Az 1884. évi XVII. t.-c. 94. §-a g) pontjának alapján történő elbocsátás nem alapulhat a munkaadó egyéni i szubjektív i megítélésén, hogy bizalma az alkalmazottban megrendült, hanem tárgyilag objektíve) kell annak megállapíthatónak lenni, hogy az alkalmazott az iparos bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekeit „veszélyeztette". iP. VI. 11129 1931.) Ebbe a témakörbe vág a budapesti Tábla VI. Szőkéi tanácsának a következő s a gyakorlatban lépten-nyomon felmerülő kérdésére adott válasza: ..Sem jogszabály, sem állandó gyakorlat nem kívánja meg, hogy az alkalmazott a betegségének bejelentésével kapcsolatban idevonatkozó ellenkező megállapodás hiányában mindjárt orvosi bizonyítvánnyal is igazolja elmaradásának okát és az a körülmény, hogy a munkavállaló, kinek betegsége nem oly mérvű, hogy állandóan a szobát kellene őriznie és azonkívül életviszonyai megkívánják, hogy lakását betegsége alatt is időlegesen elhagyja, nem szolgálhat a munkaadó részéről a szolgálati viszony azonnali felmondására jogos alapul."' (Bp. T. VI. 11.588/1931.) Adósságcsinálás és letiltások a felebbezési bíróság helyes okfejtése szerint elbocsátási oknak nem tekinthetők. (Kúria P. II. 4792 1931. Kimondotta a Kúria — a régi gyakorlatnak megfelelően —, hogy: „A munkaadó ellen polgári per folyamatba tétele durva hálátlanságnak, méltánytalanságnak, a szolgálati hűség megszegésének nem tekinthető." (P. II. 5549/1930.) E tekintetben — eltekintve az alkotmányjogi és magánjogi általános jogelvektől, analógiaképen egy tételes törvényünkre is történhetnék hivatkozás: az 1926. évi XVI. t.-c.-re, amely az aktiv igényjogosult tisztviselőknek is megengedi, hogy a vállalati arányszámot a Kúria külön bírósága előtt megtámadhassák. (Folyt, köv.) JOGALKOT ÁS Rovatvezető: Dr. Berezel Aladár. A 4GG0 1933. M. E. számú rendelet munkajogi vonatkozásai. (Dr. B. A.) A legelső körülmény, amit a rendelet életbeléptetésével kapcsolatban meg kell állapítanunk, az, hogy kissé elkésetten érkezett. Már a cseh, osztrák és német hasonfajta intézkedések is elkésetten jelentkeztek (különösen áll ez az osztrák rendelkezésekre!, a magyar szabályozás elkésettsége azonban annál is inkább figyelemreméltó, mivel évek óta készen áll a részvényjogi törvénytervezet, amelynek VI. fejezete lényegileg a rendelet komplexumával foglalkozik, s amely fejezet a következő címet viseli: „Az aránytalanul magas javadalmazásoknak a változott gazdasági helyzethez mért leszállításáról.*' Nagyon sok intézkedése a rendeletnek éppen ezen VI. fejezetből vétetett át, s III. fejezete még a címét is átveszi a részvényjogi tervezet VI. fejezetének. A rendelet a következő munkaadói kategóriákra vonatkozik: 1. Köztámogatásban részesülő részvénytársaságokra, szövetkezetekre és korlátolt felelősségű társaságokra. 2. Állami vállalatokra, üzemekre és intézetekre. 3. Közérdekű testületekre és egyesületekre. 4. Minden részvénytársaságra, szövetkezetre és korlátolt felelősségű társaságra, még ha köztámogatásban nem is részesül. Az első 3 osztályba tartozó munkaadókkal szemben fennálló szolgálati szerződésekre vonatkozólag a rendelet azt az intézkedést tartalmazza, hogy az úgynevezett felügyelő hatóság elrendelheti a javadalmazások, nyugdíjak és nyugdíjtermészetű járandóságok csökkentését és az alkalmazottak elbocsátását, illetve nyugdíjazását, katározott időre szóló szolgálati szerződés fennforgása esetén is. A 4. kategóriánál a fent említett elbocsátási, illetve kényszernyugdíjazási jog nincs meg, erre vonatkozólag a rendelet azt mondja ki, hogy az igazgatóság a rendelet életbelépésétől számított 3 hónap alatt a megváltozott viszonyokhoz képest csökkentheti a határozott időre kötött szolgálati szerződéssel alkalmazottaknak javadalmazását, ha azok a viszonyok, amelyeknek alapján a javadalmazást a rendelet életbeléptetése előtt megállapították, a társaság hátlányára lényegesen megváltoztak. Ugyanezen feltételek mel-