Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Az 1932. év munkajogi gyakorlata

3. szám MUNKAJOG köteles korukon túl. a háztartásban és gazdaságban segítő tevékenység kifejtésére alkalmas korban kerülvén alpereshez, egész ottlétük tartamára, különösen a munkára begyakorlásuk után teljes munkaképességük idejére, még abban az esetben sem tekinthetők olyanoknak, kik munkájukért a családtagként ellátáson felül mit sem igényelhetnek, ha az általuk teljesített munka kitelt volna az alperes saját családtagjaitól is és így a felperesnek munkájára külön szükség nem volt s annak révén gazdasági előnyőTThöz sem jutott, mert ha az alperes a felperesnek csak oly munkáját vette is igénybe, mellyel magát, vagy családját mentesítette bizonyos munkatöbblettől, az is. mint helyettük elvégzett gazdasági jelentőségű munka, a külön kikötés nélkül is megfelelően díjazandó munkának jelentkezik. A személyes meghallgatásukkor tett előadásuk szerint is családtagként kezelt felperesek nem cselédbérre, hanem csupán az élelmezésen felül természetben kapott egyéb szolgáltatás számbavételével megállapított méltányos összegű díjazásra tarthatnak jogszerűen igényt." Ugyanezen tanács kimondotta P. IV. 1566 1931. sz. ítéletében: ..A nevelt gyermeknek nevelő szülei részére akkor végzett gazdasági jelentőségű, munkaerejét számottevően lekötő munkája, midőn már jnem áll a nevelő szülei családi körében, az ellenkezőnek világos kikötése hiányában sem vélelmezhető ingyenesnek." Két figyelemreméltó határozatot találunk az óv ad ék problémára vonatkozólag. Az egyik az óvadék átértékelésére vonatkozik. ...Jogosan igényelheti a felperes az általa óvadékul befizetett, illetőleg a neki járó forgalmi jutalékból az óvadéka kiegészítésére visszatartott pénzösszegeknek az átértékelten való megfizetését. A készpénzóvadékon alapuló pénztartozás ugyanis az 1928. évi XII. t.-c. 4. §-ának 7. pontja értelmében az átértékelésből nem általában, hanem csak kivételképen abban az esetben van kizárva, ha az adós kimutatja, hogy az óvadék összegét állandóan készpénzben készen tartotta, vagy úgy helyezte el. hogy az átértékelésből a törvény értelmében kizárt pénzkövetelése keletkezett. Ebben a tekintetben tehát a felperes tagadásával szemben az alperest, mint adóst terhelte a bizonyítás/- iP. II. 6946 1930.1 Ennél is nagyobb jelentőségű a Kúriának P. II 4429 1930. sz. ítélete, amelynél csak az a szembeszökő, hogy a Kúria a kérdéses megállapodást a jóerkölcsökbe ütközőnek minősíti ugvan. de nem egyúttal kizsákmányoló jogügyletnek is. Az alsó bíróságok elutasító ítéletével szemben kimondotta, hogy: ..Az alkalmazott által adott óvadék az anyagkezelésből eredő minden hiány biztosítására szolgál ugvan. de nem lehet ilyen hiánynak minősíteni az anyagkészlet olyan megfogyatkozását, mely az árú természetes minősége folytán, annak rendszeres kezelése mellett és foiyómányakép szükségkép jelentkezik. A munkaadó a természetes apadásnak ezt a veszélyét és anyagi hátrányát a munkavállalóra nem háríthatja át. Ily tárgyú és célzatú kikötés a munkaadó részére a gyengébb fél jelentékeny kárára indokolatlan vagyoni előnyt biztosítván, — mint a jó erkölcsökbe ütköző, hatálytalan volna. Ugyanilyen megítélés alá kell, hogy essék a szolgálati szerződés akkor is, ha a munkaadó a kezelésre átadott árúk természetes apadása címén az általános tapasztalattal s az annak alapján kifejlődött gyakorlattal ellentétben, a szokásosnál jelentékenyen kisebb százalékot ikállói tud be az alkalmazott javára." Az u. n. ..várakczási illetmény" tekintetében foglal állást a bpesti Törvényszék 38-ik i.Schwicker) tanácsa a következő ítéletben: ..A felek abban állapodtak meg, hogy a felperes addig, ameddig újabb szerelési munkálat — amelynél a felperes alkalmazható volna. — nem adódik, nem az utoljára élvezett órabéres díjazását, hanem heti 27 P i!. n. ..várakozási illetményt" fog kapni. A heti 27 P várakozási illetmény nem tekinthető munkabérnek, hanem ellenkezőleg munkanélküli segélynek. Ámde tekintettel arra. hogy az I. T. 97. §-a értelmében az iparos, aki segédjét a felmondás határidejének eltelte előtt elbocsátja, köteles neki kilépése előtt azon bért. vagy egyéb illetményt, melyet a felmondási idő alatt élvezett volna, kiszolgáltatni és tekintettel arra, hogy ennek a törvényhelynek helyes értelme szerint a segédnek a felmondási idő alatt járó bér. vagy egyéb illetmény helyes kiszámításának egyik feltétele az. hogy feltételezendő, hogy a segéd a felmondási idő alatt ténylegesen szolgálatot teljesített volna, mert csak ebben az esetben lehet munkabérről szó. ennek folytán a felebbezési bíróság megállapította, hogy a fent kifejtettek értelmében az u. n. várakozási illetmény valódi természetéra nézve nem munkabér, hanem munkanélküli segély lévén, ennek alapján felmondási határidőre szóló illetmény meghatározására és kiszámítására megfelelő alapot nem nyújt. Ezért helyesen járt el az elsőbíróság, mikor a felperes felmondási igényének meghatározásánál az utolsó tényleges szolgálat idejében élvezett órabért és munkaidőt vette számításának alapjául." (38 Pf. 3655 1932.) Régi jogelvet ismételt meg a Kúria iá Magánjogi Törvénykönyv-tervezet nyomán) amikor kimondotta, hogy: „Az illetmény összegét megállapodás avagy hatósági díjszabás hiányában a hasonló munkakört betöltött alkalmazottak szokásos díjazásának figyelembevételével kell megállapítani." P.