Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Az 1932. év munkajogi gyakorlata

6 MUNKAJOG 3. szám ban állana azokat jóváhagyólag tudomásul venni. Az ily irányú ügyleti akarat fennállását különösen kétségessé teszi még az is, hogy a munkarend tartalmáról rendszerint csak a szolgálat megkezdése, tehát lényegében véve a szolgálati viszony keletkezése után értesülnek és így a szolgálati feltételeket a megállapodás létesítésekor nem is mérlegelhetik. De mindezektől eltekintve, ha igaz az, hogy a gyári munkarenddel csak a gyári munkások szolgálati viszonyának szabályozását kívánta a törvény lehetővé tenni, akkor a kifejtettek folytán a gyári munkarend hatályának a gyári munkásokon kívül más alkalmazottakra való kiterjesztése ellentétben áll a törvény irányelvével, céljával, végeredményben magával a törvénnyel s ebből az okból a munkarendnek a szorosan elhatárolt kereteken túlterjeszkedő kikötései a törvény erejénél fogva (Ipt. 113. §) érvénytelenek. Az ilyen érvénytelen kikötést természetszerűleg hallgatólagos magatartással sem lehet joghatályra emelni. Ezért valljuk a cikkünk bevezető részében foglalt álláspontot. Dr. Márton Emil pestszenterzsébeti járásbíró. Az 1982. év munkajogi gyakorlata Irta: dr. Berezel Aladár. Folytatás. Az illetmények kérdésénél elsősorban a gazdasági lehetetlenülés problémájával kell foglalkoznunk. Itt — a teljesség kedvéért— rá kell mutatnunk arra a polémiára, amely ebben a tárgykörben dr. Munkácsi Ernő és e sorok írója között a Jogtudományi Közlöny hasábjaiban folyt le az elmúlt évben. (Jogtudományi Közlöny 1932. 141., 158. és 162. la.) A Kúria ítéletei közül csupán egy foglalkozott munkaadó által felvetett s az ő javára mérlegelendő gazdasági lehetetlenülés kérdésével. P. II. 4271/1931. sz. s 1932. nov. 22-én hozott ítéletében kimondotta a Kúria, hogy: ,,A szolgálati szerződésből eredő kötelezettség mérvének a megállapításánál nem jöhet figyelembe az adós teljesítési képessége. A vagyonhoz mért aránylagos kielégítés csak csőd, kényszeregyesség, kényszerfelszámolás kapcsán és keretében foglalhat helyet." Az alkalmazottat illetően pedig eddigi álláspontját tartotta fenn a Kúria munkaügyi tanácsa. „A készpénzben megállapított illetményeknek a pénzromlás kiegyenlítése végett való felemelését az alkalmazott azon a címen sem követelheti, hogy a változott viszonyok között a csökkent vásárló erejű szolgálati illetménye a megélhetés biztosítására már nem elegendő." (P. II. 3035/1930.) Az alább közlendő két ítélet súlyos ellentmondásban van egymással. Az első helyen közlendő esetben az alkalmazott évek óta ki nem fizetett mérlegpénze miatt perelt. Kimondotta a Kúria, hogy: „Az alkalmazott, ha a munkaadó által egyoldalúan redukált díjazással nincs megelégedve, jogosítva van a szolgálati viszonyt azonnali hatállyal megszüntetni. A szolgálatnak a lecsökkent illetmények mellett éveken át tovább folytatása viszont az illetménycsökkentéshez való hozzájárulással, abban való megnyugvással azonos hatályú." (P. II. 4353/1931.) Az ítélet kritikájával ezúttal nem foglalkozunk (már megteltük máshol, 1. Jogtudományi Közlöny 1933. évi 9. számát), csak rámutatunk a következő ítéletre: ,,Az alkalmazottat az 1884. évi XVII. t.-c. 95. §-a b) pontjának megfelelő felmondás nélküli azonnali hatályú kilépésre a munkaadónak csak oly szerződésszegése jogosítja, amely teljesen kétségtelen és világos szerződési kötelezettségek nemteljesítése, amikor tehát ez a nemteljesítés nyilvánvalóan szerződésszegő szándékkal történt. Nem szolgálhat jogos kilépési okul olyan fizetés nemteljesítése, amelynek jogossága a felek között vitás lehetett. Már pedig az alperes rosszhiszeműség nélkül helyezkedhetett arra a — noha téves — álláspontra, hogy a felperes utazói beosztása folytán a korábban fizetett remuneráció többé nem jár." (P. II. 5746/1931.) Ezúttal és ehelyütt itt csak három szerény kérdést vetünk fel. Mióta szükséges a szerződésszegés következményeihez általában a rosszhiszeműség, mióta mentesít a jogban való tévedés és hány olyan illetménykövetelés van a szolgálati viszony keretében, amelynek a jogossága a felek között vitás nem lehet? (Nem éppen a mérlegpénz, remuneráció stb. azok, amelyeknek jogi természete tekintetében állandóan változik a bírói gyakorlat?) Mit csináljon tehát az alkalmazott? Ha tovább szolgál, elveszti a járandóságait, ha kilép, kilépése esetleg jogtalan kilépésnek minősül. Már az idei évben hozattak a budapesti törvényszék Schwicker- és Bothár-tanácsainak a fizetésredukcióval kapcsolatos problémák tárgyában alkotott magas nívójú, elvi jelentőségű döntései. A tágabb munkajog területén figyelmet érdemelnek a rokonok között végzett munkálatok díjazása tekintetében hozott ítéletek. P. II. 8416/1930. sz. ítéletében kimondotta a Kúria: ,,Arról, aki a rokonának, vagy házastársával együtt a házastárs rokonának háztartásában lakást és ellátást élvez, az ellenkezőre utaló körülmények hiányában azt kell vélelmezni, hogy a háztartás feje számára annak a háztartásában vagy gazdaságában végzett munkájáért az élvezett lakáson és ellátáson felül más ellenszolgáltatást nem igényel." A Kúria IV. tanácsa P. IV. 3940/1930. sz. ítéletében megállapítja: ,.A felperesek iskola-