Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Olvasóinkhoz

1. szám MUNKAJOG 3 biakban a tisztviselő fogalmával kívánok foglalkozni, kapcsolatban azzal, hogy milyen közelebbi tényálladéki elemek szükségeltetnek ahhoz, hogy adott esetekben egy tisztviselőre nézve alkalmazhatók legyenek a fenti rendelet intézkedései. A rendelet kibocsátását megelőzőleg a munkaügyi jogviszonyoknál a tisztviselő fogalma, mint olyan nem szerepel. Erre nézve ugyanis sem a K. T., sem az Ipartörvény rendelkezéseket nem foglal magában. A tisztviselői elnevezés mint valamely tisztség ellátására való kötelezettség inkább a közalkalmazottak megjelölésénél volt használatos. Vita tárgyává tehető, hogy egyáltalában helyes-e, hogy a szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kérdéseknél operálni kell a tisztviselő fogalmi meghatározásával és hogy nem-e volna helyesebb de lege ferenda ezt mellőzni és általában az alkalma.-otti megjelölést használni. Tekintettel azonban arra. hogy az 1910 192<>. M. E. számú rendelet az alkalmazottak bizonyos kategóriájára nézve speciális rendelkezéseket kíván alkalmazni, kénytelen volt az így kiválasztottakat egy bizonyos gyűjtőnévvel megjelölni. Megjegyzendő, hogy az 1929. év folyamán készült dr. Papp Dezső féle legutóbbi törvénytervezet is a címét illetőleg: ..A magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyáról" szól. Ha összehasonlítjuk enenk a tervezetnek a címét a jelenleg érvényben lévő rendelet címével, azt tapasztaljuk, hogy a tervezet csak általában a magántisztviselők szolgálati jogviszonyát emeli ki a címben, ezzel szemben azonban az előbbi az ipari és kereskedelmi válalatok tisztviselőiről szól. Erre való tekintettel tehát a tisztviselői fogalom meghatározásán kívül a rendelet alkalmazhatósága szempontjából — de lege lata —, tekintetbe kell venni még azt is, hogy az ületö tisztviselő ipari és kereskedelmi vállalat szolgálatában áll-e. Nem lehet kétséges, hogy ezen utóbbi tényálladéki elem fennforgásának megkövetelése bizonyos tekintetben anomáliára vezet, mert a rendelet hatálya alól kivesz olyan tisztviselőket, kikre vonatkozólag az egyenlő elbánás elvénél fogva az egyébkér.: alkalmazandó lenne. Általában a tisztviselői jelleg megállapíthatóságánál irányadónak vétetik, hogy a tevékenység súlypont;*? olyan szellemi munkálkodás legyen, mely a legtöbb esetben bizonyos középiskolai vagy felsőiskoiai előképzettséget feltételez. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy adott esetekben a középiskolai vagy felsőiskoiai előképzettség nem képezi döntő kritériumát annak, hogy egy alkalmazott tisztviselőnek legyen minősíthető, mert a lényeg nem a megelőző tanulmányokon, hanem a végzett munkán van. Ennélfogva, ha például egy megfelelő előképzettséggel és iskolai bizonyítványokkal nem rendelkező autodidakta kifejti azt a szellemi tevékenységet, mely a tisztviselői jelleg megállapíthatóságához szükségeltetik, úgy a rendelet reá is alkalmazandó. Utalok ezzel kapcsolatban a P. II. 6681 927. számú kúriai határozatra is, mely szerint a magasabb fokú képzettségnek nem kell szükségszerűen valamely iskolai végzettséghez kötöttnek lenni, alapulhat az gyakorlatilag szerzett tapasztalatokon is. Gyakorta találkozunk olyan esetekkel, hogy az alkalmazottat — ki bár nem végez olyan munkakört, mely a tisztviselői jellegnek megfelelne — a munkaadó a tisztviselői státusban tartja nyilván, már most a jogi helyzet elbírálásása szempontjából szerintem ezzel szemben a végzett munkakör az irányadó, mert vitás esetben a minősítés független a felek ez irányú megelőző kijelentéseitől, vagy konkludens cselekményeitől. A bírói gyakorlat1 inkább az ellenkező nézetet domborítja ki, mely szerint a tisztviselői státusba való emelés jogkövetkezményeit tekintet nélkül a folytatott munkakörre a munkaadónak vállalni kell. De lege lata vizsgálni kell azonban a rendelet alkalmazhatósága szempontjából azt, hogy ha már a tisztviselői jelleg mint olyan meg is állapíttatott, az illető ipari vagy kereskedelmi válallat szolgálatában áll-e? Foglalkozni kell tehát a válalat fogalmi meghatározásával. Törvényes intézkedéseinek arra vonatkozólag, hogy válallat alatt mit kell értenünk, nincsen és így tehát a dogmatika feladatát képezi ennek fogalmi meghatározása. Megjegyzendő, hogy az Ipartörvény 92. §-ának 3. sz. bekezdése használja az iparválalat kitételt, azonban csak a fontosabb teendőkkel megbízott iparos- és kereskedősegédek felmondási idejével kapcsolatban. Szerintem válalat alatt nagyobb vonalú és a kisipar és a kiskereskedelem méreteit meghaladó vállalkozások értendők. Van egy álláspont,1 mely kiindulva az 1922:XII. t. c. 17. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 78.000/1923. K. M. sz. rendeletből, csak az oly válalat vagy üzem tisztviselőit, illetve alkalmazottait minősíti tisztviselőknek, az 1910/1920. 11 E. sz. rendelet intézkedéseinek alkalmazhatósága szempontjából, kik a fenti rendeletben körülírott üzemnél állanak szolgálatban. E rendelet szerint gyárszerü üzemnek csak azt lehet tekinteni, amelyben: 1 egy elemi 1 Kéler: A szolgálati jogviszony 199. old. 1 Kéler: A szolgálati jogviszony 35. old.