Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Tisztviselő, kereskedősegéd, iparossegéd

3. szám MUNKAJOG 8 teendőjüekre is kiterjed, ha ez utóbbinak annak hatálya alól kifejezetten kivéve nin­csenek. Helyes az az álláspont, hogy az Ipt. 113. §-a kizárólag a gyári munkásokra alkalmaz­ható. Ennyiben a 113. § lex speciális. De miután az Ipt. 111—121. §-ai az ipari alkal­mazottaknak egy külön kivett csoportjára vonatkoznak, ezen csoporton belül a kérdé­ses rendelkezések lex generalis-t képeznek, s hatályuk a csoporthoz tartozó ipari alkalma­zottak minden kategóriájára kivétel nélkül kiterjed, s az alól kivételt a jog alkalmazója sem tehet, akkor- ha maga a törvény ilyen kivételt nem állapít meg. A kérdést tehát el­dönti az a megállapítás, vájjon a gyárakban alkalmazott fontosabb teendőjü iparossegéd gyári munkás-e. vagy sem. Maga az Ipt. nem határozza meg a gyári munkás fogalmát, a 78.000 23. K. M. sz. ren­delet 4. § megállapítja ugyan, mely üzemek tekintendők gyárnak, de a gyári munkás fo­galmáról nem beszél. A közfelfogás gyári alkalmazottnak tekint mindenkit, aki valamely gyárüzem alkalma­zásában áll szolgálati szerződés alapján. Az Ipt. és az 1910 1920. M. E. sz. rendelet figye­lembevételével a gyári alkalmazottak lehet­cek iparossegédek, kereskedősegédek vagy tisztviselők. A gyárnál alkalmazott iparos­segéd neve: gyári munkás. Arra a feltevésre, hogy a gyárban alkalmazott iparossegédek­nek csak egy része volna gyári munkás, a másik része nem. sem logikailag, sem törvé­nyes alapot nem találok. Mindenki, aki gyár­ban ipari munkát végez — feltéve, hogy nem tisztviselő s nem kereskedősegéd — akár fon­tosabb a munkája, akár nem: gyári munkás, mert ennek elbírálásánál csak a munka helye (gyár) s annak ipari minősége lehet irány­adó, az utóbbinak fontosabb- vagy nem fon­tosabb teendőjü minősítése azonban a lénye­gen nem változtat. Mert ha a fontosabb teen­dőjü gyári ipari alkalmazott nem munkás, akkor azt kérdem, hogy micsoda tulajdon­képen, miután egyéb törvényes kategóriába be nem sorozható. Maga az Ipt. nem nyújt alapot erre a meg­különböztetésre. Az Ipt. 111. §-a szerint az iparossegédek­ről szóló 88—110. §-ainak rendeletei a gyári munkásokra is kiterjednek. Minden kivétel nélkül. Kiterjed tehát a gyári munkásokra a 92. § is. amely a fontosabb és nem fontosabb munkakörü segédek közötti megkülönbözte­tést statuálja. Ehhez képest tehát meg kell különböztetni fontosabb és nem fontosabb teendőjü gyári munkást is. Amiből viszont nyilvánvalóan az következik, hogy általános­ságban is a gyáriparban alkalmazott iparos­segéd neve munkakörére való tekintet nélkül gyári munkás, akinek jogviszonyait egyrészt az Ipt. 88—110. §-ai, másrészt a 112—121. §-ai szabályozzák. Amint fentebb érintettem, tehát van egyrészt fontosabb és nem fonto­sabb munkakörű iparossegéd, másrészt ugyanez a megkülönböztetés van a gyáripar­nál: ott is van fontosabb és nem fontosabb munkakörű gyári munkás. A fontosabb teen­dőjü iparossegéd is tehát a gyáriparnál gyári munkás. Tehát gyári munkások: a munka­\ezetők. mesterek, főgépészek s más hasonló néven alkalmazott, s fontosabb munkakört betöltő alkalmazottak is. És mert az Ipt. 111—121. §-ai nem tesznek különbséget a fontosabb és nem fontosabb teendőjü mun­kások között, ebből következik, hogy az idé­zett szakaszok rendelkezései — s közöttük a 113 § s ennek g) pontja is — különbség nél­kül minden gyári munkásra kiterjednek, még ha fontosabb teendőkkel is van felruházva, de nem emelkedik ki az iparossegédek kate­góriájából, tehát nem tisztviselő, vagy keres­kedősegéd. Nincs tehát törvényes alap oly joggyakor­latra, mely szerint a fontosabb teendőjü gyári munkások nem esnének a munkarend alá. Nem nyújt nevezetesen támpontot erre az Ipt. 92. §-a sem, amely szerint „A munkaadó és segéd közötti viszony, ha máskép nem egyezkedtek, vagy ha a gyárakban a munka­rend (113. §) másként nem intézkedik, 15 napi felmondással felbontható". Ugyanezen szakasz, amidőn a fontosabb teendőjü alkal­mazottak 3 havi felmondási idejét megálla­pítja, nem említi külön a gyári munkarendet. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ezekre a gyári munkarend nem vonatkozik. A szabályt ugyanis a fentidézett első mondat tartalmazza, s ez az általános rendelkezés a fontosabb teendőjü alkalma­zottaknál csak a felmondás időtartama tekin­tetében szenved változást, egyébként azon­ban az általános tétel egyéb rendelkezései, és pedig: 1. a szabad egyezkedés. 2. a gyári munkarend a többi, a felmondási idő tekin­tetében más szabályozás alá eső alkalmazot­takra is kiterjednek. A szabad egyezkedés tekintetében ezt nem is vonja senki kétségbe, ez kiterjed mindenképen a fontosabb teen­dőjü ipari segédekre is, sőt az 1910 1920. M. E. sz. rendeletig kiterjedt kereskedősegé­dekre is. Nincs tehát semmi ok arra. hogy a fentemlített mondat második tétele, a munka­rend, szintén mint általános szabály, a többi alkalmazottakra ki ne terjedne (természete­sen a kereskedősegédekre nem. miután a 111. § szerint a gyári munkások csak az ipa­rossegédekkel azonosíttatnak). Kétségtelen, hogy a joggyakorlat divergá­lása folytán szükséges volna a jogegység ér­dekében a kérdés megoldását leszögezni, hogy az alkalmazottak ezen kategóriája ne

Next

/
Thumbnails
Contents