Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Tisztviselő, kereskedősegéd, iparossegéd

2 MUNKAJOG 3. szám bői tevődik össze és kiterjed az árúismerettől a vevőismeretig. A magasabb és a tisztviselőkével egyenlő tartamú felmondási időt, valamint a kereskedősegédeknek az iparossegédek közüli kiemelkedését kizárólag szolgálatuknak ezen jellege indokolja. Ott azonban, hol az ügyletek kötése és teljesítése tisztán mechanikus jellegű oly egyszerű keretek közt bonyolódik le, melynek végzése a munkavállaló részéről semmi különösebb szellemi tevékenységet, elhatározást stb. nem igényel, az azt végzőt kereskedősegédnek nem minősíthetjük, így nem kereskedősegéd a tejcsarnoknak a ligetben kocsiról tejet árusító alkalmazottja. A kereskedősegédi minőség megállapításánál nem ismérv, hogy a főnök kifejezetten kereskedő legyen, mert álláspontom szerint iparosnak is lehet kereskedősegéd alkalmazottja. Ilyen pl. egy női szabómühelyben alkalmazott direktrice. Közömbös a főnök üzemének általános minősége is. így annak dacára, hogy az autóbuszüzem a K. T. 259. §. 3. pontja alapján kereskedelmi vállalat, s a kalauzok az üzem körében végzik a munkájukat: mégsem kereskedősegédek, hanem iparossegédek, mert tevékenységük túlnyomórészben az előre megállapított árú és minőségű jegyek kiszolgáltatásában állván, tevékenységük majdnem teljesen mechanikus munkaként jelentkezik. Viszont iparossegéd marad a kész cipőket elárúsító tehát kifejezetten kereskedő által alkalmazott cipészsegéd is, aki az üzem keretében szükséges apróbb munkákat végzi el. mert szolgálata nem kereskedelmi természetű. V. Iparossegéd, vagy gyári munkás az a munkavállaló, aki iparosnál, ipari vállalatnál, vagy gyárszerü üzemben (1922: XII. t.-c. utasításáról szóló 78.000/1923. K. M. rendelet 4. §. 2. bek.) van alkalmazva és ott testi munkával egybekötött termelő, iparcikkeket előállít ó, vagy kezelő tevékenységet fejt ki. Minthogy az iparos fogalma alá tartoznak mindazok, kik az 1884: XVII. t.-c. és 1922. évi XII. t.-c. által iparüzemnek nyilvánított foglalkozást űznek, vagyis ebben a vonatkozásban a meghatározás igen tág keretek közt mozog: a közelebbi meghatározást a szakmabeli munka végzése adja meg. Itt már kidomborodik a fizikai munka. Ahol ez a túlnyomó, ez adja meg a szolgálat karakterét, ott az alkalmazottakat már iparossegédnek kell minősítenünk még akkor is, ha ténykedésükkel bizonyos mérvű, a munkakör ellátásához szükséges, de különösebb szellemi tevékenységet nem igénylő egyszerűbb írásbeli munka -- minők különösen a nagyiparban szokásos technikai jelentések — is van egybekötve. Külön kategóriába tartozik a munkavállalók azon része, kik iparosnál, vagy kereskedői: él vannak alkalmazva, de nem szakmabeli fizikai munkát végeznek s akik a fenti alkalmazotti státusok egyikébe sem tartoznak (kifutó, boitiszolga stb.). VI. Fentiek alapján végső konklúziónk az, hogy az alkalmazotti minőség megállapításánál majdnem kizárólag a munkakör az irányadó tényező. Ahol a munkakör olyan, hogy a pontos elhatárolás nem lehetséges, hanem egyes kategóriák egymásba fonódnak — vegyes munkakör, — az ott vizsgálandó, hogy mi állapítható meg fő munkakör gyanánt és ez lesz irányadó a munkavállaló minősítésénél, míg kétség esetében azon munkakör lesz irányadó, mely az alkalmazottra nézve kedvezőbb döntést von maga után. Álljon erre itt egy egyszerű, de találó példa: Iparcikkeket gyártó és kész árút forgalomba is hozó üzemben (ruha-, kalap-, cipőüzem stb.) alkalmazott munkás, ha időnként az elárúsításnál is segédkezik, még nem kereskedősegéd, s viszont nem iparossegéd a szakmabeli képzettséggel is bíró elárúsító, ha esetenként a műhelyben is segédkezik. A fenti kategóriák: egyfelől iparossegéd, másfelől kereskedősegéd vagy tisztviselő elhatárolása, az alkalmazotti minőség megállapítása az 1910/920. M. E. sz. rendelet alkalmazhatásának szempontjából nagyjelentőségű, mert az említett rendeletnek kivételes és főleg a munkavállalók érdekeit védő rendelkezései csak az utóbbi két kategóriára alkalmazhatók. A gyári munkarend kérdéséhez Hozzászólások I. A „Munkajog" 2. számában dr. Schwicker Richárd kollegám felvetette azt a kérdést, vájjon a fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédek a gyári munkarend alá esnek-e? A kérdést tagadólag dönti el. Szabad legyen az alábbiakban ellenkező álláspontomat megindokolnom. Előrebocsátom, hogy a kérdés a joggyakorlatban is állandóan vitás. Felsőbíróságaink —nevezetesen a kir. Kúria — álláspontja még nem ismeretes, az e tárgyban felmerült perek nem igen lépik túl a felülvizsgálati határt. A pestvidéki törvényszék állandó gyakorlata szerint a gyári munkarend minden gyári iparossegédre (munkásra), tehát a fontosabb hatáskörűekre is kiterjed. A budapesti központi kir. járásbíróságnál mind a két álláspont érvényesül, ugyancsak megoszlik a joggyakorlat a budapesti kir. törvényszéknél is, az egyes tanácsok álláspontja nem azonos. Az én véleményem szerint a gyári munkarend minden, iparossegéddel egy megítélés alá eső gyári munkásra, tehát a fontosabb