Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - A gyári munkarend

2. szám MUNKAJOG 7 a szolgálat kizárólagos legyen, mert nincs kizárva, hogy az alkalmazott a főnöke engedelmével vagy tud­tával, a maga vagy más részére is ügyleteket kös­sön. Lényeges ismérve ellenben az, hogy a munka­vállaló a tevékenységét vagy annak egy részét a mun­kaadó részére, a háztartása, gazdasága vagy üzlete körében teljesítendő szolgálatokra, ellenérték mellett állandóan lekösse. (K. P. II. 1330/1932—1933 jan. 6.) Kereskedő és iparossegéd. Ipari tisztviselő 19. A vegyes foglalkozásúaknál annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy vájjon valamely munkavállaló kereskedősegédnek vagy pedig iparossegédnek legyen tekinthető, annak a körülménynek van ügydöntő je­lentősége, hogy a munkavállaló kilépése előtt, túl­nyomó részben iparossegédi vagy kereskedősegédi munkásságot fejtett-e ki. Kétség esetén pedig a mun­kavállalókra nézve kedvezőbb jogszabályra alapul szolgáló munkakör az irányadó. (Bp. T. P. XXI. 10.692/1932—1933 jan. 17.) 20. Fontosabb teendőkkel megbízott iparos­segéd. Felperes az alperes gyár pörölyüzemének a mű­vezetője s mint ilyen, 8—10 munkás felett a felügye­letet gyakorolta, ezeknek kiosztotta a végzendő mun­kát s a végzett munkát tőlük átvette, e munkások tevékenységét ellenőrizte; ezeknek munkabérét — amelyek a bérelszámoló által borítékba helyezve hoz­zá küldettek — kifizette s a munkabérek alapján állapította meg, hogy a munkások közül ki a szak­munkás, illetőleg segédmunkás. Résztvett a pörölyüzemben előállított munkadara­bok előzetes költségének megállapításában is oly ér­telemben, hogy abban a kérdésben, vájjon mibe kerül egyes munkadarab előállítása, a nyers költségeket felterjesztette a kereskedelmi osztálynak, mely az­után véglegcsen döntött az előállítási költségek kér­désében, amely kalkulációnál a felperest is meghall­gatták. Munkásokat véglegesen sem fel nem vett, sem el nem bocsáthatott, hanem e kérdésekben csak a kiválogatás, ajánlás szerepét töltötte be. Nyers­anyagot felperes is adhatott ki a munkához, de rak­tárkönyvet nem vezetett. E munkakör alapján a felebbezési bíróság meg­ítélése szerint felperes nem tisztviselői, hanem fon­tosabb teendőkkel megbízott iparossegédi munkát végzett. . . (Bp. tvsz. 38. Pí. 312/1932—33 febr. 24.) Rendes felmondás. Felmondási idő 21. Szanatóriumi részvénytársaságnál alkalmazott orvos nem tekinthető az 1910/1920. M. E. rend. ha­tálya alá eső tisztviselőnek, mert tevékenysége nem kereskedelmi természetű. (Bp. T. P. VI. 6729/1932—1933 okt. 6.) 22. Az alkalmazott felmondási idejének megálla­pításánál nem csupán a tudományos képzettség s a betöltött munkakör terjedelme, hanem az is figye­lembe veendő, hogy a vállalat a nagyüzemek közé tartozik-e. Ha a munkaadó vállalata akár a befek­tetett tőke nagyságánál, akár az alkalmazottak szá­mánál, akár a forgalom meneteinél fogva az ú. n. nagyüzemek közé nem sorolható, az alkalmazottnak az egy évi felmondási időhöz joga nincs. (K. P. II. 7450/1930—1932 dec. 7.) 23. A nagyobb üzemű magánvállalatnál még a magasabb tudományos képzettséget igénylő állást be­töltő és ilyen képzettséggel, vagy ezt pótló gyakor­lati ismeretekkel rendelkező alkalmazottat is csak akkor illeti meg az egy évi felmondási idő, ha az egész vállalatra vagy annak valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van fel­ruházva. Az alkalmazottnak sem az egész üzem veze­tésére kiterjedő, sem egy önálló üzletág vezetését magában foglaló, hanem csak a gyártás némely mozzanatainak irányítására szorítkozó hatásköre ön­magában véve kizárja munkakörének a vállalat egész sorsára kiható azt a vezető jellegét, amely elengedhe­tetlen feltétele az egy évi felmondási időre való igénynek. (K. P. H. 8402/1930—1933 nov. 4.) (Adott esetben a középkereskedelmi iskolai és egyévi textilszakiskolai képzettséggel bíró cégvezető a munkaadó vállalatában a posztógyártás egyes sza­kait: a gyapjumosót, műgyapjuosztályt és a fonodát vezette). 24. Fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédi munkakörre alkalmazott tisztviselő felmondási ideje. Az It. 92. §. tartalmából, különösen az 1. és 2. bekezdés egybevetéséből kitűnik az, hogy a törvény a különböző felmondási idők megállapításánál más szempontokat követ az iparossegédek és gyári mun­kásoknál és másokat a kereskedösegédeknél, valamint a kereskedelmi és ipari vállalatok tisztviselőinél. En­nek következtében annak a kérdésnek az elbírálású­nál, hogy vájjon az illető alkalmazottat fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottnak kell-e tekinteni vagy sem, más szempontokat kell keresni az iparos­segédeknél és gyári munkásoknál és másokat az ipari tisztviselőknél. Előfordulhat az az eset, hogy valaki, mint iparossegéd, oly hatáskört tölt be, amely az iparossegédek átlagos teendőit meghaladván, fonto­sabb hatáskörnek ismerendő el. Viszont az ugyanezen hatáskörre alkalmazott tisztviselő nem tekinthető fon­tosabb teendőkkel megbízottnak azért, mert a tiszt­viselői átlagos hatáskörrel szemben az ö teendői ki­sebb hatáskörnek. így tehát abban az esetiben, ha egy alkalmazott egy gyárban a közismert művezetői ha­táskört betölti, mint iparossegéd fontosabb teendők­kel megbízottnak tekintendő, ellenben ha ugyanabban a hatáskörben egy tisztviselőt alkalmaznak, ebben az esetben ez a lisztviselő éppen ezen minőségében az átlagos tisztviselői teendőknél kisebb fontossággal bír. Jelen esetben az alperes felperest, mint tisztviselőt bízta meg a művezetői hatáskörbe tartozó teendők el­végzésével, következőleg helyesen döntött az alsőbíró­ság akkor, mikor a felperes felmondási idejét két évet meghaladó szolgálati idejére való tekintettel is csak 3 hónapban állapította meg. (Bp. tvsz. 38. Pf. 15.373/1932—33 jan. 25.) Prelongátlos megállapodás hatályossága 25. Nem lehet szó a felmondási igény kijátszásá­ról akkor, mikor a munkaadó a határozott időtartamú alkalmaztatást megelőzőleg a szolgálati viszonyt két ízben is szabályszerűen felmondotta, s amikor az sl-

Next

/
Thumbnails
Contents