Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

olyan kötelmi viszony létrehozására, amelyet helyettesíteni lehetett a dolog tulajdonának olyan kikötés melletti átruházásával, hogy a tulajdonszerző a dolgot bizonyos körülmények között visszaadni kőteles11). A fiducia említett két faja mellett, amelyeket közös néven Bechmann vagyonjogi, Pernice forgalmi fiduciának nevez12), az irodalom ismer más egyéb fiducia-eseteket is. A fiduciának ezekkel az utóbbi eseteivel a családi és az örökösödési jogban találkozunk. A családjogban természetesen nem a tulajdon, hanem a „manus", illetve a „patria potestas" fiducárius átruházásáról van szó. Gondoljunk az emancipatio, az adoptio, továbbá a coemptio tutelae evitendae causa és a coemptio testamen'ti faciendi gratia intézményére13). Az örökösödési jogban első rendben a „testamentum per aes et libram" érdemel említést14). Az ebben szereplő „familiae emptor" az örökség fiduciárius tulajdonosa lesz azzal a rendeltetéssel, hogy az örökséget a végrendeleti örökösök között ossza fel15). Lényegileg szintén fiduciárius ügylet a császárkorban kifejlődött „universale fideicommissum" is. Itt az örökhagyó valamelyik bizalmas emberére, mint fiduciáriusra ruházza át a hagyatékot, a fiduciárius azután — mint közvetítő — az örökhagyó rendelkezése szerint átadja azt a fidecommissariusoknak16). Végül szerepet játszott a fiducia a halálesetre szóló ajándékozásoknál is17). Az igazi római jogi fiduciárius ügyletek azonban, amelyeket tényleg így is neveztek, azok voltak, amelyekről Gaius szól az ő institutióiban, jelesül a zálogfiducia és a fiducia cum amico contracta. Kérdés viszont mármost, hogy miféle szerződéseket kell „fiducia cum amico contracta" alatt érteni. Mindjárt megmondhatjuk, hogy az ilyen szerződéseket lehetetlen kimerítően felsorolni; a felsorolás csak példázó lehet. A kérdésre tehát a leghelyesebb felelet az, hogy „fiducia cum «) L. Kiibler: Geschichte des röm. Reehts. 44. 1.; Sohm: Inst. 501. 1. Oertmann a „fiducia cum amico" kilenc esetét tartja lehetőnek: a már említett három esetem felül felhozza a még sequestratio, a bizományi ügyletek és a societás céljából való fiduciát, a perbeli, valamint az ügyleti feltételek helyettesítésére szolgáló fiduciát, végül a bizonyos időre szóló ajándékozás végetti. fiduciát. (V. ö. Oertmaun: Die fiducia im rom. Privatreclut. 124. s köv. 1.) Sohm ide sorolja még a bérletet is. (L. Sohm: Inét. 501. 1.) 12) V. ö. Bechmann: Der Kauf nach gemeinem Repht. I. k. 288. L; Pernice: Labeo. III. k. 135. 1. 13) V. ö. Bechmann: i. m. 284. 1.; Heck: i. m. 103. 1.; Oertmann: i. m. 152. 8 köv. 1, 14) Gai Inst 2. 102. ") L. Karlowa: R. Rg. II. k. 852. s köv. 1.; Sohm: Inst. 720_722. 1.; Ambroeiai: Disp. ultimé volonta fiduciarie. I. k. 20 21. 1. 16) Dernburg: Pand. I. k. 927. 1. 17) Lu Heck: i. m. 115. s köv. 1.; Oertmann a fiducia egyéb fajai közt említi móg a yaját személy fiduciába adását a hitelezőnek, a régi jog „praediatura" nevü kezességi intézményét és a )rnoxae deditio"-t is. 8