Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

contracta" alatt értették mindazokat a szerződéseket, amelyek valamely dolog (ideértve rabszolgát is) tulajdonának olyan módon való átruházására vonatkoznak, hogy azt a tulajdonszerző bizonyos körülmények között visszaadni köteles. Ide tartoztak egyebek mellett a deposiium, a commodatum és a mandátum18). Figyelembe véve az elmondottakat, fiducián lényegileg azt a bizalmas kikölést kell érteni, amivel a tulajdonszerző kötelezettséget vállal arra, hogy a megkapott dolgot bizonyos körülmények között vissza fogja ruházni19). Minthogy pedig a régi római jogban a tulajdonszerzés csak mancipatio, vagy in iure cessio útján mehetett végbe, az új tulajdonos — aszerint, amint a szerzés mancipatio, vagy in iure cessio útján történt — arra vállalt kötelezettséget, hogy a dolgot bizonyos körülmények között remancipálni fogja, vagy vissza fogja in iure cedálni20). A tulajdonosnak a dolog visszaadására vonatkozó kötelezettsége Oertmann szerint a mancipatio „nuncupalÜo"-ján alapult, amelyben kifejezett utalást tartalmaznak erre nézve a „fidi fiduciae causa" szavak21). Ez a nézet azonban nem állhat meg már csak azért sem, mert a fiduciárius tulaj donátruházás nem szükségkép mindig mancipatio útján történt. Alkalmazhatták a felek az in iure cessio-t is, amelynél tudvalevőleg nincsen nuncupatio. A fiducia teljesen független volt a nuncupatiótól, de független magától a mancipatio aktusától és az in iure cessio-tól is22). Nem volt ez más, mint a felek között létesült különleges megállapodás u. n. „pactum fiduciae". Minthogy pedig az említett pactum foglalta magában a fiduciá~ra vonatkozó közelebbi feltételeket, igen valószínű, hogy a felek a mancipatio, illetve az in iure cessio lebonyolítása előtt, vagy azután erre hivatkoztak23). Geib úgy véli, hogy ez a „pactum fiduciae" nem egyszerű „nudum pactum" volt, hanem „lex dationi dicta", amely bár nem foglaltatott benn a mancipatio nuncupatio-jában mégis civil jogilag következett24). Igen valószínű, hogy a fiducia kezdetben nem volt jogi szempontból is elismert viszony. A felek közötti kölcsönös bizalom lévén az alapja a legrégibb időkben jogi védelemben nem igen részesült. Tekintve azonban, hogy a fiducia olyan bizalmi viszony .volt, mely a is) V. ö. Sohm: i. m. 501. 1. itf) Helyesen mondja Bechmann, hogy a fiducia „Zweckbeschránkung der Mancipa-tion". (284. 1.) *>) L. Bechmann: i. m. 287. L ' 2i) Oertmann: i. m. 93. 1. 22) „Die fiducia . . . ist eine ganz ausserhalb des Mancipationsakts stehende Berwlung" írja Karlowa. (Röm. Rg. i. k. 564. 1.) L». még ugyancsak Karlowa: Das Beehtsgeschaft. 195. 1. 23) L. Karlowa: R. Rg. II. k. 566. 1.; Kübler: i. m. 44. 1. 24) üzént szerinste a XII. t. törvénynek ezek a szavai utalnak rá „uti legassít ite ius esto" és nem az „uti lingua mju(n|&upasBit" szavak. (Geib: i. m. 118. 1.) Az uralkodó nézet azonban az, hogy erre az „uti lingua nuncupassit" szavak vonatkoznak. (V. ö. Sohm: Inat 73. 1.)