Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

mégpedig a zálognak egyik különleges megjelenési formája. Előfordult ugyanis, hogy az adós a zálogtárgyat nem a hitelezőre ruházta, hanem harmadik személyre, akiben mind a ketten kölcsönösen megbíztak. Ezt a bizalmi embert Heck — germán megjelöléssel — „Salmann"-nak nevezi. Az adós ennél a bizalmi embernél nyilván nem látta annyira veszélyeztetve a zálogtárgyat, mint a záloghitelezőnél: a bizalmi ember személye mintegy biztosítékot nyújtott az adós számára. Erre látszik utalni az előbb már említett Gaius-szövegben olvasható „tutius^ szócska7). Azt a megállapítást, amely szerint a fiducia cum amico a zálogfiduciából fejlődött ki, támogatja az u. n. spanyol fiducia-tábla is8). A spanyol fiducia-tábla valószínűleg olyan formulár volt, amelyei annak idején az üzleti életben használtak9). A tábla szövegéből megállapíthatóan a formulár — megfelelően kitöltve — tanúsította elsősorban a mancipatio megtörténtét és azt, hogy a mancipált dolgok fiduciául szolgálnak, azután a „pactum de vendendo"-t, vagyis azt a megállapodást, hogy, ha az adós lejáratkor nem fizet, a dolgot el lehet" adni. A táblán a hitelező nevének helye üresen áll, ami minden bizonnyal arra mutat, hogy a „mancipio accipiens", azaz a fiduciárius rendszerint nem a záloghitelező, hanem más valaki: az „amicus" volt. A név helyét azért hagyták kitöltetlenül, mert azt esetenként illesztették be a formulárba10). Jobban szemügyre véve a spanyol fiducia táblát, arra a következtetésre juthatunk, hogy az abban említett fiduciát alkalmasint a letét helyettesítése végett használták. Nincsen ugyanis a formuláiban megmondva az, hogy a „mancipio dans" valóban tartozik-e annak, akire a tulajdont átruházza, bizonyos összeggel, hanem inkább c-ak az tűnik ki, hogy a dolgát átruházza valakire, aki azt neki utóbb Viszszamancipálni tartozik. Ezen az alapon lehet arra következtetni, hogy a „fiducia cum amico" első renden a letét (depositum) célját szolgálta. Valószínű, hogy ez volt az első kötelmi jogviszony, amelyet a fiducia igénybe vételével kívántak megvalósítani. De emellett a fiduciát nemsokára más olyan kötelmi viszonyok pótlására is alkalmazták, amelyeknek a folytonosan fejlődő forgalmi élet szükségét érezte. A letét (depositum) mellett a fiducia-t használta fel a gyakorlat a haszonkölcsön (commodatum), a megbízás (mandátum )és általában minden 7) V. ö. Heck: id. m. 8. s köv. 1. Ugyanezen a nézeten van Goltz is. (Id. m. 33. 1.) Heck szerint nem kizárt az sem, hogy „amici" alatt a banfkárokat, argentáriusokat értették. (Id. m. 101. 1.) s) A spanyol fiducia táblát 1867-ben fedezték fel Andalúziában a Guadalquivir torkolatánál. Érctábla ez a H. századból; felül, középütt és alul kétoldalt átlyukasztva, ami, arra mutat, hogy annakidején, valami üzlethelyiségfélében lehetett kifüggesztve (T. ö. Karlowa: R. Rg. I. k. 789. 1.; Girard: Teptües de droit romáin. 826. 1.) 9) Legalább is ez az uralkodó nézet, bár vannak, akik szerint konkrét mancipatio vétetett fel (reá. (V. ö. Girard: i. m. 827. 1.; Karlowa: R. Rg. I. k. 789. 1.; Heek: í. m. 95. 1. 10) V. ö. Heek: 96. 1. 7