Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 4. szám - A praetor jogállása a római jogban

eumulatioja azonban csak két vagy több egy-egy esztendei idői áriamra szóló hivataloknál volt tilos (consulatus, praetura, stb.), ellenben e hivatal, mint pl. a praetura más, nem egy évi időtartamú hivatallal, mint a dictatura,* együtt volt viselhető77). Ugyancsak tilos az éves tartamra szóló hivataloknak, így a praeturának több éven keresz'.ül való folytatólagos viselése (continuatio eiusdem magistratus). Bár eredetileg több példáját látjuk, hogy egyesek éveken keresztül consulok vagy praetorok voltak, a Kr. e. 241-ben kelt, már fentebb említett plebiscitum, mint Livius mondja78), elrendeli, hogy a magistratus viselése után ugyanazon személy tíz esztendeig ugyanazt a hivatalt újból ne viselhesse, jóllehet valószínűnek látszik, hogy az állam kivételes helyzeteiben e szabálytól való alkalmi eltérés is lehetséges volt. Ki volt zárva azonban nemcsak ugyanazon, hanem két különböző időtartamú magistratusnak közvetlen egymás utáni években való viselése is, (continuatio alii magistratus). Valószínű ugyan, hogy a folytatólagos viselés eredetileg egymástól különböző magistra'usoknál épúgy lehetséges volt, mint ugyanazon magistratusnál, azonban már Cicero idejében a praetura viselése és a consullá való választás között két esztendei időköz volt betartandó79). Ezt a szabályi már valószínűleg a lex Villia annalis állítja fel, Kr. e. 180-ban80). Míg a hivatalhalmozás, valamint ugyanazon vagy más hivataloknak folytatólagos viselésének tilalma a magistratusi hatalom túltengése ellen létesített alkotmánybizosíték, addig a magasabb hivatal betöltésének alacsonyabb hivatal viselésétől való függővé tétele a magistratusok hivatalnoki szakképzettségét, valamint az államügyek és a gyakorlati közigazgatás intézésében való jártasságát kívánja biztosítani80^). A választhatóságnak e fel'étele a római hivatalok rangsorával kapcsolatos. Ez a rangsor a legrégibb időben szokásjogi úton* az egyes magistratusok hatalmának figyelembevételével alakult ki, utóbb pedig valószínűleg a hivatalokra való választhatóság feltételei tekinte-ében általános szabályokat nyújtó lex Villia annalisban nyert határozott formulázást (ordo magistratuum)si). Eszerint consullá csak praetorviselt egyén választható. Bár e szabály az említett 1 örvény létrejötténél korábbi eredetű, nem lehet egyidős a praetura felállításával, hiszen akkor%csupán még egy, utóbb pedig csak Jkét prae^or állott a két consullal szemben, s e körülmény rendkívül korlátozta 77) Lív.: 8. 12. 2. 78) Liv.: 7. 42. „Aliis plebiscitis cautum est, ne quis eundem magistratum intra decem annos oaperet." 79) Cic.: De off. 2. 17. 59. 8«) Kübler: 75. 1. ?o/a) A praetor jogi szakképzettségére azonban ez nem vonatkozik; azt nem kívánták meg, a sza,ktudás u. i. a melléje rendelt consiliumn&L volt meg. (Liv.: 38. 60.) sí) Liv.: 40. 44. 1. — Cic: de off. 2. 59., de leg. 3. 9., ad. fam. 10. 25. 2. — Tac: ann. 11. 22. 63