Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 4. szám - A praetor jogállása a római jogban

volna a jelölitek számát, esetleg a consulválasztást is meghiúsította volna; hanem sokkal valószinübb, hogy e szabály attól kezdve érvényesül!, hogy a praetorok száma már nagyobb lett, azaz legalább négy, vagy hatra emelkedett. A praetura elnyerése valószínűleg egybe volt kötve az aedilis currulisi hivatal korábbi viselésével, amit igazolni látszik az a körülmény, hogy az aedilis currulisnak közvetlen felettesei voltak a consul és praetor, akiknek ekként tisztában kellett lenni a magistratus hatáskörével és feladataival. Azt azonban, hogy ez utóbbi két főmagistra'usnak csupán az előbbi hivatalt viselt egyén lett volna megválasztható, már csak azért sem tarthatjuk valószínűnek, mert amidőn a praetorok száma már hatra emelkedett, a currulis aedilisek raé^ mindig csak ketten voltak, s e körülmény szintén meghiúsíthatta volna a praetor- és consulválasztást. Ezzel szemben a római történelemben nem található eset arra, hogy praetorrá ne quaestorviselt egyént választottak volna, amiből határozottan arra következte'hetünk, hogy a praetura viselésére csupán a quaestori tisztség előzetes betöltése tesz képessé, ami abból is látszik, hogy a quaestorok száma ezt minden nehézség nélkül lehetővé teszi, mert amikor az államnak hat praetora volt, a quaestorok testülete e létszámnak kétszeresét tette ki82). Relatív akadályát jelentette végül a praetorrá való választhatóságnak bizonyos életkor be nem töltése. Hogy a római alkotmány a praetura viselését mely életkorhoz kötötte, a legrégibb időre vonatkozólag meg nem állapítható, e téren csupán következtetésekre vagyunk utalva. Az tény, hogy a hadseregben való szolgálati kötelezettség a be.öLött 17. életévvel kezdődött és kb. 10 esztendeig tartott33). Ehhez képest tehát valószínű, hogy a 17-ik életév előtt már csak a magistratus tekintélyére figyelemmel is, a római polgár nem bírt ius honorummal. A quaestura viselését a törvény tízéves katonai szolgálathoz kötötte84). Ha már most figyelembe vesszük a magistratusok említeti rangsorát (consul, praetor, quaestor), valamint e hivatalokra való válasz hatóságnál megkívánt két-két esztendős időközt (biennium), úgy a 28. életév betöltése előtt quaestor, a 31. előtt praetor, s a 34. előtt consul egy római polgár sem lehetett. Természetesen, ha az illető a currulis aedilisi tisztséget is viselte, úgy ezek a korhatárok úgy módosultak, hogy a praetura viselése legkorábban ^ 34., a consulatusé pedig legkorábban a 37. életév betöltése után volt lehetséges. Arra, hogy a lex Villia annalis az egyes hivatalok viseléséhez szükséges legalacsonyabb életkort kifejezetten megszabta volna, a forrásokban adatokat nem találunk, az azonban kétségtelen, hogy mivel e törvény a magistratussá választás feltételeit általában szabályozza, közvetett útbaigazításokat nyújtott e kérdésben is. Cicero korában a praetorrá és ezzel együtt a consullá és quaestorrá való választáshoz szükséges legalacsonyabb életkor az előbbiek82) Mammsen: I. k. 446. 83) U. o.: 414. 1. *<) Kübler: 75. h _ Heilfron: 33. L 64