Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 4. szám - A praetor jogállása a római jogban

mind aktiv, mind pedig passziv választójogát, s eképen magislratussá, tehál praetorrá sem választható. Abszolút akadálya végül a praetorrá való választásnak az iparűzés, valamint a napszámos munka végzése71), ami a magistratus arisztokratikus jellegéből és a római nemességnek e foglalkozásokról vallott felfogásából következik. Relatív akadályok: A választást vezető tisztviselő a dolog természeténél fogva önmagát meg nem választhatta72), később pedig, midőn a jogszabályok a hivatalok egymás után való megszerzésének, valamint a választásnak pontos sorrendjét előírták, a választást vezető magistratus csak kivételesen, a rendkívüli tisztviselők választásánál kerülhetett ilyen helyzetbe. További feltélele a választásnak a hivatalt elnyerni kívánó jelentkezése, mert hiszen pályázat hiányában a válasz'hatóság természetesen ki van zárva. A magistratus elnyerésére való jelentkezés a jogosult tetszésére van bízva, arra szabály szerint senki sem kötelezhető, annál is inkább, mert e kötelezés szükségessége a hivatalra áhitozók fölös száma miatt igen ritkán fordulhatolt elő, legfeljebb a császárkorban, a költséges játékok megrendezésével járó aedilisi tisztségnél. A jelentkezőkről jegyzéket készítettek, mely eredetileg a választáskor, utóbb pedig a választás előtt bizonyos idővel lezáratott, miért is a jelentkezésnek három nappal a választás el öt l (trinundinum) kellet! megtörténnie73). A jelentkezésnek eredetileg nem volt feltétele a személyes megjelenés, Cicero korában azonban a személyes jelentkezésre már törvény kötelezi a jelölteket74), s e rendelkezést Pompeiusnak a magistratusokról szóló törvénye is megerősíti75). Aki a választáskor már bizonyos hivatalt visel, bizonyos további hivatalokra nem választható, azaz egyes esetekben tilos a hivatalok halmozása (cumulatio)76), amint azt egy Kr. e. 241. évből származó plebiscitum kimondja. A hivatalok halmozása azonban gyakorlatilag is meg van akadályozva azáltal, hogy a különböző magistratusok választása meghatározott és egymást követő rendben ment végbe, s aki pl. consullá választatott egyik nap, a következő napon a praeturára jelöltek .sorából magától érthetődőleg kiesik. A hivataloknak ez a 69) Cic.: pro Cluentio. 42. 119. ,/Turpi dudicio damnati in perpetuum omni honore ac dignitate privantur." 70) Mommsea: I. k. 398. 1. 71) Gelíius: 7. 9. _ Liv.: 9. 42. 72) Liv.: 3. 35. 8. „Ars haec erat ne sernet ipse creare posset." 73) Sallust: Cat.-18. és Coc.: ad fam. 16. 12. 3. „Se praesentem trinum nundinum petituram." 74) Liv.: 10. 22.' 9. — 40. 43. 4. _ Cic: De leg. agr. 2. 9. 24. „Praesentem profiteri iubet." 75) Dio.: 41. 56. 76) Liv.: 7. 42. 2. „Aliis plebiacitis cautum, ne quis duos magistratus eodem anno gereret." 62