Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

volna. A fiduciárius tulajdonos rendelkezési joga gazdasági tekintetben megszorítást szenved. Ez a megszorítás, amely a fiduciárius átruházáshoz fűződő kölelmi viszonyból adódik, azt eredményezi, hogy a fiduciárius a dolgot használhatja és gyümölcsöztetheti ugyan, utóbb azonban megállapodásszerüen — esetleg a hasznokkal és gyümölcsökkel együtt — vissza kell adnia azt a korábbi tulajdonosnak. A fiduciárius tulajdonos helyzete tehát gazdasági tekintetben alig más, mint a vagyonkezelőé. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fiduciárius ügyletek a közönséges ügyletektől csak a gazdasági vonalon különböznek. Jogi oldalról nézve a fiduciárius és a közönséges ügyletek között különbség nincsen. A fiduciárius tulajdonos is valóságos tulajdonos: a dolog felett, amely fiduciárius tulajdonában van, az őt megillető abszolút jognál fogva, kifelé harmadik személyek irányában korlátlanul rendelkezhetik. Csupán a közte és a korábbi tulajdonos közt fennálló belső kötelmi kapcsolat korlátozza őt abban, hogy a dolgot elidegenítse, megsemmisíise vagy a dologgal általában valami olyat tegyen, aminek folytán azt a korábbi tulajdonosnak visszaadni többé nem volna lehetséges. Felmerül ezek után a kérdés, hogy egyáltalában miért van szükség fiduciárius-ügyletekre, mi indokolja az ilyenek létrejöttét? Az egyes jogrendszerekben — különösen a primitív jogok körében — előfordul, högy a tételes jog szabályai nem elégségesek a forgalmi élet követelményeinek kielégítésére. A felek ennélfogva kénytelenek a primitív jog adta lehetőségeket és eszközöket felhasználni avégből, hogy az általuk gazdasági vonatkozásban kívánt célt megvalósíthassák. Iskolapéldául szolgál ebben a vonatkozásban a római civiljog, amelyben — mint erről majd bővebben is lesz szó — a tulajdonátruházási ügyletet: a mancipatiót használták fel egyéb jogeszköz hiányában — más jogviszonyok mellett — a zálogjog megalapítására8). A modern jogokban ezzel szemben nem a rendszerbeli hézagok pótlását szolgálja a fiduciárius ügylet, hanem bizonyos előnyök elérését, amelyek a forgalmi életet megkönnyítik és meggyorsítják. Adott esetben kedvezőbb lehet, ha a jogot érvényesítés végett átruházzák, ahelyett, hogy az arra kiválasztott személyt a jog érvényesítésével megbíznák9). így ugyanis a jogosult csak közvetve — a fiduciárius útján — lép fel, ami által személye kívül marad az esetleges jogvitán, a fiduciárius pedig, aki lényegileg csak megbízott, jogi helyzeténél fogva az ügy lebonyolításában nagyobb mozgási szabadsággal járhat el. II. A fiducia a római jogban. A fiduciárius jogügyletnek őseredc;i alakja a római jogban sarjadzott és fejlődött ki. Nem érdekleien tehát a fiduciárius ügyletek taglalása során, a római jogi fiducia vizsgálatánál kissé hoszabban időzni. 8) V. ö. Goltz: id. m. 15. 1. F«n-are: id. m. 746. 1.; Barassi: Istituzioni di diritjto civile. (1914) 190. 1. ») L«. Goltz: id. m, 15. 1.; Ferrara: 746. 1. 4