Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

A színleli, ügylettel a felek más ügyletet kívánnak leplezni, mint amit megkötöttek s éppen ezért nem is akarják az általuk színlegesen megkötőtl ügylethez füzödő joghatásokat. Másként áll a dolog a fiduciárius ügyleteknél. A fiduciárius ügylelek komoly ügyletek és ezeknél a felek komolyan akarják azokat a joghatásokat, amelyeket az ügyletkötés eredményez5). Megvilágítja a különbséget a következő példa. A átruházza színlegesen valamely dolgának a tulajdonjogát jB-re, célja azonban nem a tulajdonátruházás, hanem csupán a dolognak letétbe helyezése. A színlelt ügylet: a tulaj donátruházás természetesen érvénytelen; érvényes csak a burkolt ügylel: a letét. Az ügylet révén tehát B a dolognak nem tulajdonosa, hanem csak letéteményese lesz. Más az eset a fiduciárius tulaj donátruházásnál. Ha ugyanis A — a köztük fennálló bizalmi viszony alapján — azzal ruházza át valamely dolgát B-re, hogy B azt neki bizonyos körülmények között viszszaszolgáltatni köteles, akkor nem színleges, hanem komoly tulaj donátruházás ment végbe. Ebben az esetben A tulajdonátruházást akart és nem mást, aminek folytán B a kérdéses dolog felett tényleg tulajdont is szerez. A színleges és a fiduciárius ügyletek egyaránt valamilyen gyakorlati célt szolgálnak. A színleges tulajdonátruházással az átruházó esetleg azt akarja elérni, hogy dolga a hitelezők elől elvonassék és így a. dologból a hiielezők magukat ki ne elégíthessék6). A felek épen ezért nem is tulaj donátruházást akarnak, hanem csak azt a látszatot akarják kelteni, mintha tulajdoná'ruházás történt volna. A valóságban azonban ily_enkor az egyik fél a dolgot csak őrzési letétbe adja a másiknak. Vizsgálva a kérdést előbbi példánkon: a dolog tulajdonosa A marad, B csak letéteményes, bár a helyzetet úgy kívánják beállítani, mintha B a dolog felett tulajdont szerzett volna. A fiduciárius ügyle'tel a felek — mint már említve volt — a gyakorlati életben valamilyen gazdasági célt kívánnak elérni. Az evégből általuk használt jogeszközök azonban olyanok, hogy az azok következtében beálló jogi hatások túlhaladják a kérdéses gazdasági cél elérése végett szükséges kereteket. A felek — bár akarják az ügylet valamennyi jogi hatását — nem akarják az ügylet nyomában járó gazdasági hatásokat. Gazdasági vonatkozásban kisebb, szűkebb körű hatást óhajtanak, mint amilyen az ügylet erédményezte jogi helyzethez rendszerint fűződik7). Akarják adott esetben a tulajdonátruházást, nem akarják azonban azt, hogy a tulajdonátruházás folytán az új tulajdonos a dologgal valóban úgy rendelkezzék, mintha az a sajátja s) Kohler: Símulation und Mentalreservation. (Jahrbuch für die Dogmatik des heutigen römischen und deutschen Privatrechts. 1878. évf. 128. s köv. 1.) ; Goltz: id. m. (>. e köv. I.j Ferrara: id. m. 745. 1.; Oariota—Ferrara: 43. s köv. 1. 6) & helyütt tekintsünk el attól, hogy megengedi-e a törvény az ilyen eljárást, vagy sem. 7) .Erre rámutatott már Kohler. (Id. m. 142. 1.) V. ö. még Enneccerus: id. m. 1. k. 1. rész. 355. s köv. 1.; bővebben Cariota-Fenrara: id. m. 26—27. 1. 3