Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)
1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában
IV. Eddigi fejtegetéseinkkel kétségtelenül bizonyítottuk, hogy pénzben a kötelesrészt még rendes gazdasági viszonyok közt is csak durva megközelítéssel lehet megállapítani, ha a vagyon túlnyomó része nem készpénz és értékpapírból áll. Bizonyítottuk azt is, hogy bírói gyakorlatunk ama rendszere, mely a kötelesrész természetben való kielégítése elöl mereven elzárkózik, árhullámzások idején egyenesen csődbe kerül, mert megállapításai igazságtalanságokra vezetnek. A pénzbeli kielégítés egyeduralma elleni érveinket még a következőkkel egészítjük ki. A kötelesrész törvényes szülője az I. T. Sz. 7—8. §-a sehol sem mondja, hogy a törvényes osztályrész az örökrész értekének a fele, sőt világosan azt mondja, hogy „E törvényes osztályrész (vagyis a mai szóhasználat szerint a kötelesrész) felét teszi annak, amit a leszármazók kiegészítést köve'telhetnek". Nem mondja egy szóval sem, rendelet tehát erre (a felerészre és nem fele értékre!) semmis s a leszármazók kiegészítést kövtelhetnek". Nen mondja egy szóval sem, hogy a kiegészítést csak pénzben követelhetik. Egész világos tehát, hogy a kötelesrész pénzkövetelés jellegének semmi törvényes alapja nincs. E tekinte'ben az örök. elj. 77. §-ának azon részére való hivatkozás komolytalan, amely a kötelesrészül követelt összeg biztosításáról intézkedik, mert ez merőben eljárási és nem anyagjogi szabály s legföljebb arra enged következtetni, hogy a kötelesrész pénzösszeg is lehet, vagy pénzösszegben is kifejezhető, aminthogy a biztosítás, így például a bűnügyi biztosítás esetén mindig meg kell jelölni pénzben is a biztosítani kért kárt, vagy egyéb vagyoni érdeket. A kötelesrész természetben való kielégítése mellett idézhetjük a „ Törvénykönyv Javaslatának II. szövegében készült indokolást is, mely ezt úgy az örökös, mint a kötelesrészes érdekében valónak tar ja, mert mindketten megmenekülnek az örökség, vagy az egyébként természetben meglevő vagyon pénzzé tételének kockázatától. Az érzelmi és kegyeleti szempontoknak is az felel meg, hogy az ivadék a szülői javakból természetben kapja meg az ő részét és ne pénzben fizessék ki, mint az idegen hitelezőket és a gyűlölt banktartozásokat. Ha már a szülő sokszor könnyen és illetéktelen befolyásolásra megfeledkezik gyermekei egyenlőségének nagy horderejű s a családi érzést alátámasztó nagy jelentőségéről, hadd érezze a félig kitagadott gyermek is, hogy ősi jussa van magában a családi vagyonban. E mellett a nagy erkölcsi jelentőségű gondolat mellett teljesen eltörpül az az érv, hogy a kötelesrészesnek örököstársul való fogadása súrlódásokra és perlekedésekre vezet és hogy ríehéz hányadszámításokat tesz szükségessé. A súrlódások és ellenségeskedések megindítója ugyanis nem a megrövidített kötelesrészes, hanem a gyermekek közti igazságtalan különbségtétel s a nehéz számítások akkor is fennforognak, ha a kötelesrészt pénzben kell kiszámítani, sőt — mint kimutattuk — ilyenkor sokkal nagyobbak a megosztási nehézségek. Rá kell mutatni végül arra a nagy ellentétre, mely joggyakorlaInnkban a közönséges tulajdonjogközösség megszüntetés és a kötelesrészes kötelesrészének pénzzé tétele között fennforog. Joggyakorlatunk ugyanis az ingatlan árak hullámzása idején az időt a közösség megszüntetésre mindig alkalmatlannak találja, míg a szegény köteles26