Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

A íiduciárius ügyletnek ezzel szemben a jellegzetessége az, hogy a felek által használt jogeszközök hatása nagyobb, tágabb körű, mint amekkora a szándékolt gazdasági cél megvalósulásához szükséges. Az egyik fél: a fiduciáns széleskörű, az elérni kivánt gazdasági célon túlmenő jogi hatalmat ruház a másikra: a fiduciáriusra, aki viszont kötelezi magát, hogy a ténylegesen őt illető jogokkal csupán a kérdésben forgó cél által megvont korlátok között fog élni3). Pl. A átruházza valamely dolgának a tulajdonjogát B-re és pedig a köztük fennálló bizalmi viszony alapján azzal, hogy B azt neki bizonyos körülmények közt visszaszolgáltatni köteles. A tulaj donátruházás célja az adott esetben — mondjuk — csupán a dolog kezelése és őrzése ugyan, minthogy azonban A magát a tulajdont ruházta át, B nem letéteményes, hanem tulajdonos lesz. A fiduciárius ügylel nyomán keletkezelt dologi jogviszony mellett egyidejűleg kötelmi jogviszony is létesül. A fiduciáriusl ugyanis az átruházó irányában az a kötelezettség terheli, hogy a dolog feletti rendelkezés tekintetében a köztük létrejött megállapodásban megszabó it korlátokat nem szabad átlépnie. Vagyis a fiduciárius tulajdonos, aki kifelé mindenki irányában valóságos tulajdonosként jelentkezik, a reá ruházott dolog feleit jogérvényesen rendelkezhetik ugyan, abban az esetben azonban, ha eljárásával megsértené az átruházóval szemben vállalt kötelezettségét, az utóbbinak - a közöltük fennálló belső viszonynál fogva — kártérítéssel tartozik. A fiduciárius ügylet útján létesült dologi jogviszonyt tehát az átruházó és a fiduciárius között létesült kötelmi viszony korlátolja4). A fiduciárius ügyletek a dolog természete szerint az átruházóra nézve állandóan azzal a kockázattal járnak, hogy a fiduciárius esetleg túllépi a kettőjük között létrejött bizalmas megállapodásban kijelölt korlátokat. Abban a tekintetben, hogy ez nem történik meg, az átruházó számára a fiduciárius személye az egyedüli biz osíték. Innen van, hogy a fiduciárius jogügylet kötésére csakis akkor kerülhet sor, ha az ügyletkötő felek egymás irányában csakugyan fokozott bizalommal viseltetnek, olyan bizalommal, amely nagyobb annál, amilyent az ügyleti forgalom és általában a gyakorlati élet megkíván. A fiduciárius ügyleteket a gyakorla ban sokszor összetévesztik a színleges ügyletekkel, jóllehet a két ügyletfajta között — ha rokon elemek mutatkoznak is — lényeges különbségek vannak. Avégből, hogy a fiduciárius ügyleteket a színlelt ügyletektől meg tudjuk különböztetni, a feleknek az akaratára kell figyelemmel lennünk. A felek akarata dönti el ugyanis, hogy valamely konkrét esetben komoly, vagy színleges átruházás forog-e fenn. 3) Fmnecoerus a fiduciárius ügylet fogalmi meghatározását a következőképpen szövegezi: „Fiduziarisch.es Gescháft oder Treuhandgescháft nennt man eine, Rechtsüberiragung zu einem (wirtschaftlichen) Zwecke, der diese Eechtsübertragung nicht fordert." (ld. m. I. kötet 1. rész. 369. 1.); 1. még Ferrara: id. m. 750. 1. *) Li. Enneccerus: id. m. I. k. 2. rész. 270. I.; Coviello: id. m. 355. L.; Cariota—, Ferrara: id. m. 29. s köv. 1. 2