Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában

méltányos figyelembevételével a halálkor, illetve az ajándékozáskor fennforgó értékelés szerint kiszámított kötelesrészt is megfelelően csökenteni kell. A Kúriának az első világháború utáni gyakorlatából bátran le lehet vonni azt az okszerű következtetést, hogy a kötelesrész kiszabásának e fejezet elején idézett két kisegítő szabálya teljesen hasznavehetetlen, mert épen akkor mond csődöt, amikor szükség lenne rá. Ha ugyanis a pénz értékálló és a vagyonrészek sem mutatnak árhullámzást, akkor nincs semmi nehézség, a kötelesrészes perek azonban épen a pénzromlás és az árhullámzások idején fordulnak elő tömegesen. Még nagyobb baj azonban, hogy ezen szabályok elméletileg is rosszak, egyeduralmuk semmivel sem igazolható és a támogatásukra felhozott érvek nagyon hamisan csengenek, ha értékálló voltukra rákopogtatunk. Az a tétel ugyanis, hogy az örökhagyó akarata minden körülmények közt szent és sérthetetlen tabu, csakis oly végrendeletekre és egyéb juttatásokra fogadható el, ahol az örökhagyó betartotta a vérségi szeretet erkölcsi alapján nyugvó jogszabályokat. Ahol azonban az örökhagyó maga erkölcsellenesen megszegte és legtöbbször szándékosan kijátszotta a kötelesrész törvényes parancsát, nyilvánvalóan nem érdemli meg az áhítatos kegyeletet. Különösen nem érdemel meg oly kegyeletet, amely miatt a kötelesrész is meg lesz a gyakorlatban csonkítva, holott ennek sértetlen és pontos kiadását a vérségi szereteten nyugvó vezérlő főszabály parancsolja. A jogszabályt sértő örökhagyó akarata nem részesülhet kíméletben a jogszabályt tisztelő kötelesrészes ellenében. A gazdasági üzemegység sértetlensége, ha figyelmet érdemel is, kizárólagos elv azért nem lehet, mert Magyarország tőkeszegény ország s az esetek nagy részében épen a legszegényebb népréteg perlekedik a kötelesrészért. Már pedig a kötelesrész pénzbeli értékével terhelt néhány hold föld semmivel sem üzemképesebb, mint a kevesebb, de tehermej|ites földingatlan. Egyébként is ugyanzen logikával el kellene törölni az örökösök természetbeni öröklését is. Már pedig a kötelesrészes perek száma elenyészően csekély az öröklési esetek számához képest • Ha a kötelesrész vezérgondolatát, a vérség szeretetét, a gyermekek és egyéb kötelesrészesek egyenlőségét komolyan vesszük, ki kellene mondani, hogy a kötelesrészre jogosult már a törvény erejénél fogva örököse az ő törvényes fele-örökrészének! Sokkal észszerűbb lenne ezt tenni főszabállyá s ezt megfelelő szabályokkal kiegészíteni, mint a kötelesrészest, a kötelesrész vezérlő gondolatának megsértésével szükségörökösi helyzetéből elcsapni s a gyakorlatban nagyon is gyarló szakértői értékelések hibáinak és hoszszú pereknek kitenni. Ezek a perek épen a legszegényebb kötelesrészesek családi vagyonát teljesen megemésztik! Ezzel egy csapással megszűnnének az árhullámzások idején szükségszerűen felbukkanó igazságtalanságok is. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a Kúria által az anyagi igazság érdekében megfogalmazott szép elvek, mint „a felek érdekeinek" s „az 22