Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)
1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában
értékváltozásoknak méltányos figyelembevétele" oly általánosságokban mozognak, amelyek teljesen alkalmatlanok a kötelesrész értékének pontos meghatározására. Ezen pontatlanság fő oka nem a Kúria, hanem az örökhagyó halálakor és az ajándékozáskor fennálló értékek késői vizsgálata, mely már természeténél fogva is csak durván közelíti meg az igazságos értékelést. Ha az életet nézzük, azt látjuk, hogy a peres esetek túlnyomó részében (mert minket ezek érdekelnek!) a családi ingatlan megmarad az örökhagyó haláláig s a pénzbeli juttatások csak egy kis hányadát teszik e fennmaradó családi vagyonnak. A többgyermekes szülők annak a gyermeknek juttatják a családi ingatlan jó részét, akivel halálukig gazdasági közösségben élnek. Gazdaságilag és a vagyoni juttatás szempontjából semmi különbség nincs ily közös gazdálkodás esetén a között, hogy a szülő 1910-ben élők közötti szerződéssel, vagy végrendelettel juttatja-e azon vagyont a kedvezményezett gyermeknek, akivel 1940-ben bekövetkezett haláláig együtt élvezte e vagyont. Mért kell tehát a szerződéssel áiruházott vagyont 1910-es, a végrendelettel juttatott ugyanezen vagyont pedig 1940-es értékeléssel számítani, holott azóta az egész világgazdaság gyökeresen megváltozott. És miért kell a Kúriának az 1910-es értékelésből eredő nyilvánvaló igazságtalanságokat úgy kiegyenlíteni, hogy elméleti okoskodás és általános mériegelés alapján ezt a nyilvánvalóan rossz 1910-es értékelést megjavítja, holott egyszerűbb és pontosabb lenne a meglevő vagyonokat mind a halálkori viszonyok szerint értékelni. A szerződéses tulajdonátszállás és az. örökösi váromány csak jogi formulák, melyek nem változtatnak a lényegen. Az örökhagyó halálakor még meglevő vagyonoknál még idegen ajándékozottal szemben is a halálldejében kellene az értékelést számításba venni. így az idegen is oly arányban felelne, ahogy ő az ajándékot átmentette. Ha az érték emelkedett, akkor felemelt lérték szerint, ha pedig csökkent, akkor csakis csökkent érték szerint! Elvégre az idegen megajándékozottnak is meg kell hajolnia azön fő szabály előtt, hogy ő a kötelesrészes kárára nem gazdagodhatik, mert a családi vagyon fele része le van kötve a családbeliek részére! Ha a kötelesrész kiszabásának alapjait különböző évek (főleg egymástól távoleső évek) szerint értékeljük, a kötelesrészest többszörös értékelési tévedéseknek tesszük ki. S minthogy a gyakorlatban úgy a szakértők, mint a bírák konzervatív gondolkodással csakis a holt biztosan fennforgó értékelést fogadják el, a kötelesrészes már az értékelésnél sérelmet szenved. A szakértői értékelés és az alsófokú ítélethozatal és az ítélet végrehajtása között pedig egy, vagy több év is eltelik s így az ellenőrizhetetlen véletlen és előre számításba nem vehető körülmények is rontják a bíróság azon elméleti érték kiigazításait, amelyek egyébként is csak bizonytalan és pontatlan értékelésekből indultak ki. Az árhullámzások behatását és torz következményeit a következőkben egy jogeseten mutatjuk ki. II. A miskolci kir. törvényszék Pf. 704/1943. sz. ítéletének tényállása szerint a szülők terhek átvállalása és ellátásuk fejében örökbefogadott fiuk teljes mellőzésével 1937-ben összes ingó és ingatlan 23