Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában

2. A családtagokra való vagyonálruházás esetére a kúria joggyakorlata azt a vélelmet alakította ki, hogy a családtagokkal kötött vételek és egyéb visszterhes alakban jelentkező vagyonátruházások ingyenesek, tehát a vagyonátvevöt terheli a visszterhesség bizonyítása. Ennek bizonyításánál nem elég az ellenérték kifizetésének igazolása, hanem azt is bizonyítani kell, hogy az átvevőnek volt miből ezt az ellenértéket kifizetni. Azt, hogy volt miből fizetni, csak azzal lehet bizonyítani, hogy a vagyonátvevő megfelelő idő óta külön gazdálkodik s így megfelelő különvagyona volt. A bizonyítás e tekintetben is a vagyonátvevöt terheli. Ezt a szigorú ingyenességi vélelmet csupán a kötelesrész javára alkalmazza a bírói gyakorlat, nem áll tehát e vélelem sem másnak a javára, sem pl. az ági öröklés javára. Az ajándék megállapításánál teljesen közömbös, hogy az átruházó fenntartotta-e a haszonélvezeti jogot, vagy sem. A szülők gazdaságában végzett munkát pedig rendszerint nem lehet ellenértéknek tekinteni, mert ez kielégítést nyer a szülői házban nyert ellátással. Kétség esetén az ingatlanátruházással együtt a gazdasági felszerelés is átruházottnak tekintendő. Az ingyenesség vélelme az 1012-1013. P. H. T.-be felvett határozatok szerint fennáll nemcsak a gyermekre történt vagyonátruházásnál, hanem a vőre, menyre, a mostoha gyermekre, az ágyasra, az átruházó házastársára és a testvérre való vagyonátruházásnál is. De nem áll a testvér családjára, így az unokatestvérre sem. B) I. A kötelesrész eddig kifejtett szabályai mind pontosan odasimulnak ezen intézmény ama vezérgondolatához, hogy a kötelesrészre jogosultnak minden körülmények között meg kell kapnia az ő törvényes örökrészének a felét. Amit azonban ezen fent vázolt szabályok felépítenek, azt mind keresztülhúzza árhullámzások esetén a kölelesrész kiszabásának két mellékszabálya. Az egyik mellékszabály az, amely előírja, hogy a hagyatéki vagyon és a halálesetre szóló jutta'ás az örökhagyó halálának ideje szerint, az ajándékozott vagyontárgyak pedig az ajándékozás idejében fennálló értékben veendők számításba. A második szabály pedig az, hogy a kötelesrész pénzben elégítendő ki. A Kúria gyakorlatában egészen kivételes eset a kötelesrész természetben való kielégítése s ez is csak akkor fordult elő, amikor ezt a kötelesrésszel terhelt örökös kérte. Mindjárt megjegyezhetjük, hogy utóbbi tekintetben a Mtj. 2040. §-a sem hozott említésre méltó újítást, mert csak akkor engedi meg a kötelesrész természetben való kielégítését, ha ezt egyik örökös sem ellenzi, vagy ha ez volt az örökhagyó feltehető akarata. A Kúriának ezen merev állásfoglalása annál érdekesebb, mert a Kúria már az 1914—1918-as világháború árhullámzásainak idején meglátta azt a sok igazságtalanságot, amelyet az értékelési szabály az alsóbíróságok gyakorlatában okozott.E miatt ily kötelesrészes perek tömegesen kerültek a Kúria elé. Már ebben az időben felvetették elsőés másodfokú bíróságaink azt a gondolatot, hogy az árhullámzások által okozott nagy méltánytalanságokat csak egy módon lehet kikerülni, hogy t. i. a kötelesrészt természetben kell kiadni. Kerülő úton 20