Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 2. szám - Kötelesrész az árhullámzások korában

Ellenben nem számítható teherként: a) a hagyatéki eljárás költsége és örökösödési illeték, mert ezeket az örökösök a saját kötelmük és nem az örökhagyótól származóit kötelmük alapján viselik; b) a hagyatéki követelések behajtási és biztosítási költségei; c) az irott hitbér, mert ez is ajándék és mint ilyen, szintén felel a kötelesrészért; d) a hagyomány, mint ingyenes juttatás, szintén felel a kötelesrészért; e) nem vehető teherként a haszonélvezet és özvegyi jog sem. 2. A kötelesrészért felelős vagyontömegbe tartozik az örökhagyó minden ingyenes adománya, mely nemcsak az ajándékokat jelenti, hanem más ingyenes juttatást is, pl. alapítvány létesítését. A kötelesrész szempontjából nem lehet ingyenes adománynak tekinteni a folyó jövedelmek juttatását, és az erkölcsi követelményből vagy társadalmi illemből eredő adományokat. 3. Hozzá kell számítani a kötelesrészért felelős vagyoníömeghez természetesen a kötelesrészes és a többi örökösök által előre kapott értékeket is. (Az örökösökét még akkor is, ha ezek az osztályrészükbe be nem tudandók.) Ili. A kötelesrészért felelős adományozások körét a kúria gyakorlatából lehet jól felismerni a következőkben: Az örökhagyó ügyletei közt különbséget kell tenni abban a tekintetben, vájjon idegenekkel, avagy családbelivel kö ött-e az örökhagyó jogügyletet. A kérdés vizsgálata a gyakorlatban nagyon fontos, mert igen gyakoriak a visszterhes jogügyletekbe burkolt ajándékozások. Ezen ügyleteket legtöbbször adásvétel alakjában leplezik, de előfordulnak ellátási és járadékszerződés alakjában is. Általában meg kell jegyezni, hogy a kötelesrészt lehet követelni ajándékozással vegyes jogügylet (negotium mixtum cum donaíione) alapján is. j | • \ . , !j 1. Idegen vevőkkel szemben a kötelesrészt terheli a bizonyí ás a tekintetben, hogy a vevő a vételárat nem fizette, avagy hogy csekély vételárat fizetett. Hogy mikor lehet idegennel szemben a vételárat oly arány1 alánul csekélynek tekinteni, hogy az ajándékozást, avagy, a részleges ajándékozást meg lehessen állapítani, az az eset körülményeitől függ. Általában megállapítandó az ajándékozás, ha a vételár alig haladja meg az átruházott vagyon fele éri ékét. Az adósság átvállalással fizetett vételárnál szorgosan vizsgálandó az átruházáskor tényleg fennálló adósság összege és ez az összeg lesz irányadó akkor is, ha utólag pénzromlás következik be. Általában minden visszterhes szerződés tiszta ajándéknak tekintendő akkor, ha a kitöltött ellenérték kitelik az átruházott vagyon jövedelméből. Áll ez a szabály — még pedig családbeliekkel szemben is — az ellátási szerződésekre is. Ha ellenben a tartást a vagyon jövedelmei teljesen nem fedezik, ellenértékként a tartás fedezetlen részét kell tekinteni. (296. P. H. T.) 19