Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

kezéseket az 1893. évből való „Trustee Act" és az 1896. évből való ,,Judicial Trustees Act" tartalmazza. A ma élő angol jogban a „trust" a maga különböző megjelenési formáiban nem annyira a biztosítás végetti átruházást, hanem túlnyomórészl a vagyonnak kezelés céljából való átadását szolgálja. A vagyont kezelő személy (trus'ee) nemcsak képviselője annak, akinek a vagyonát a közöttük fennálló bizalmi viszony alapján kezeli (trustor), hanem egyben valóságos <ulajdonos. Ugyanannak a vagyonnak a kezelését több trustee is elláthatja, aszerint, hogy a trust-re vonatkozó megállapodás erre nézve milyen rendelkezési foglal magában. A trustee eljárásában ugyanolyan gondosságot tartozik kifejteni, mint a saját vagyona kezelésében és eljárásáért egész vagyonával felelős. Ellenszolgáltatást a trustee az általa kifejtett tevékenységéért eredetileg nem igényelhetett, az angol bírói gyakorlat azonban ezt az elvet utóbb áttörte10). Ha a trustee feladata csupán valamely vagyontömeg felszámolására, azaz az egyes vagyoni árgyak elidegenítésére és a befolyt öszszegnek az arra igényjogosultak közt való felosztására terjed (trustee for sale), akkor felelősségének terjedelme kisebb11). Előfordul, hogy a szóbanlévő vagyonkezelési tennivalókat állami tisztviselő látja el. Ez a „public írusíee", akinek különösebb szerep jutott az 1914—1918. évi világháború után a kölcsönös kiegyenlítésre vonatkozóan létrejött angol-német megállapodás lebonyolí'.ásában12). Az angol jog alapelvein fejlődött ki az amerikai trust intézménye is. Itt azonban nagyobb mértékben jiib érvényesüléshez a trust-nek az az alakja, amelyben a vagyonkezelést többen végzik és ennek megfelelően a trustee-k helyét inkább szervezett társulatok: a trus> company-k foglalják el13). A modern német jogban a fiducia, illetőleg — ahogyan németül nevezik — a Treuhand intézménye részben a régi germán jog, részben pedig az angol és amerikai jog hatása alat'1 alakult ki14). A német jogban a fiduciáriusok — németül Treuhánder-ek — köre tágabb és kevésbé körülhatárolt, mint a római fiduciáriusoké volt. A Treuhand ugyanis nemcsak a hitelező biztosítására szolgáló átruházás eredményezte tulajdoni jelent, hanem gyakran — hasonlóan az angol-amerikai trust-Höz — vagyonkezelési tulajdont15). Jóllehet a Treuhand intézménye igen kiterjedten érvényesül, megfelelő törvényes szabályozása a német jogban nincsen. A német Allgemeines Bürgerliches Gese'zbuch nem tett említést róla s később sem alkottak olyan német törvényt, amely az intézményre yonatkozó valamennyi jogszabályt szervesen összefoglalta volna. A szükséges 10) V. ö. Hein: Grundriss dea Treuhandrechts. (1929.) 18 19. 1.; Tury: id. m. 26—27. 1. 11) L. Hein: id. m: 20. 1. 12) L. Heiii: id. m. 20 21. 1. 13) L. Hein: id. m. 21._23. 1. • i*) (Janota-Forrara: id. m. 13. 1.; Hein: id. m. 17. 1. 15) L. Enneccerus: id. m. I. kötet 1. rész. 369. 1.; Tury: id. m. 5. 1. 15