Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

mondottak alapján is inkább valószínűnek látszó álláspontot foglalta el, hogy a fiducia a civiljog intézménye volt33). Meg kell még említeni, hogy a régi tulajdonos — ha a fiduciába adott dolognak valami úton-módon újra birtokába jutott — a dolognak a tulajdonát egy éven át tartó birtoklás után visszanyerte. Ehhez az elbirtokláshoz titulus és jóhiszem nem kellett, mindössze annyit kívánt meg a jog, hogy a volt tulajdonos ne mint bérlő, avagy precarista birtokolt legyen34). A fiducia, amint az előadottak során láttuk, a legszorosabb kapcsolatban állott a régi jog ünnepélyes ügyleteivel: a „mancipatio"-val és az „in iure cessio"-val. Amint a változott viszonyok következtében ezeket az ügyleteket lassanként kiszorította a gyakoriali életből az új tulaj donátruházási mód: a „traditio", annak megfelelően ment ki a használatból a fiducia. Mikor pedig a római jogban a reális kontraktusok rendszere kifejlődött s ebben a rendszerben önálló szerződésekké lettek a depositum, a commodatum és a contractus pigneraticius, amelyek helyettesítésére a fiduciárius jogügyletek első sorban szolgáltak, arra nem is volt többé szükség. Még aránylag a zálogfiduCia tartotta magát legtovább. A posz'tklasszikus korban azonban, miként a mancipatio, a fiducia is teljesen kiveszett35). Justinianus kodifikációjában a most tárgyalt fiduciárius szerződések már egyáltalában nem fordultak elő; nem említik sem a Codex, sem az Institutiók, sem a Digesta. Mindössze néhány részben a zálogra, részben a haszonkölcsönre, részben pedig a letétre vonatkozó Digesta-szöveg van, amely az intézmény nyomait őrzi. Ilyen szövegek olvashatók a D. 16.3.1.17., D. 13.7.31., D. 15.1.27., D. 45.3.6., D. 16.3.32., D. 16.3.13.1., D. 16.3.1.43. alatt. — Ezekről a szövegekről az interpolációkritika több-kevesebb valószínűséggel kimutatta, hogy eredetileg a fiduciára vonatkoztak36). Egyébiránt azonban maga a fiducia Justinianus idején már teljesen kihalt intézmény volt37). A recipiált római jogban, vagy általános jogban, amely a glosszátorok idejétől kezdve egészen a modern kodifikációk koráig Európa területének nagy részén élő jog volt38), a régi római civiljogban kifejlődött fiduciárius jogügyleteknek nyomát nem találjuk meg. Ez érthető is, mert az általános jog forrásai a jusztiniánuszi kompilációk voltak, amelyekben pedig a fiduciáról nincsen említés. Mégis nem lehet mondani, hogy a fiducia teljesen ismeretlen lett volna ebben a jogban, amely mintegy összekötő hid gyanánt szolgált a római jog s a modern jogok között. Ismeretes, hogy a jusztiniánuszi kodifikáció érintetlenül meghagyta a „fideicommissum" intézményét, 33) V. 'ö. Karlowa: R. Rg. II k. 575. 1. 34) L. BecjLmann: i. m. I. k. 289. 1. 35) L,. Karlowa: Das Rechtsgeschaft. 196. 1.; Oertmann: i. m. 60. s köv. J. 3«J L,. Heck: i. m. 115. a köv. 1. 37) L. Oertmann: i. m. 72. L 3«) Németül „gemeines Recht", franciául „droit eonunune", olaszul „diritto comune". 11