Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

mancipatio révén ünnepélyes formában is kifejezésre jutott, nem maradhatott sokáig közömbös a jog szempontjából sem. Mégis jogi tekintetben elismerésre csak akkor talált, amikor a praetor kerese adott az átruházó számára avégből, hogy a fiduciárius vele szemben az átruházásból származó jogait érvényesíthesse. Ettől kezdve a fiducia a szó igazi értelmében vett jogviszonnyá lett, mert a régi tulajdonos jogait a fiduciárius tulajdonossal szemben most már nem csupán a jó erkölcsök védték, hanem a jog is25). A fiduciárius tulajdonossal szemben eleintén a praetor in factuin actio-t adott. Később ezt a prétori edictumon alapuló jogvédelmet civiljogi jogvédelem váltotta fel, amelynek eszköze az actio fiduciae (actio in ius concepta) volt. Az acüo fiduciae a római jogban csak Cicero ideje óta ismeretes, azaz csak mintegy 100 évvel Krisztus előtt hozták azt be26). Az actio fiduciae jogalapját Pernice a „fides"-ben látja, mondván, hogy ez a lényege a fiduciá-nak is27). Ez a nézet azonban nem helytálló. Az uralkodó felfogás az, hogy az aciio fiduciae alapja nem a „fides", nem is a mancipatio, pontosabban a mancipatio nuncupatio-ja, hanem a már előbb említett „pactum fiduciae", amely a fiduciárius tulajdonost bizonyos körülmények között a dolog visszaadására kötelezte28). Az „actio fiduciae"-t eleintén valószínűleg a „legis actio sacramento", utóbb a „legis actio per iudicis seu arbitri postulationem", esetleg a „legis actio per condictionem" szabályai szerint bonyolítótiák le29). A kereset a „bonae fidei actio"-k közé tartozott s a prétori edictumban is az ilyen actiók (actio depositi, mandati, pro socio) között volt a helye30). A kereset a famosus és poenalis közé tartozott. A római jog — mint a régi jogok általában — a becsületre különös figyelemmel volt, már pedig a kérdéses viszony, tekintve, hogy alapját a felek kölcsönös bizalma: a „fides" alkotta, szoros kapcsolatban állott a becsülettel. Ennélfogva a rómaiak azt az alperest, aki az actio fiduciae foTytán pervesztes lett, a becsülettel össze nem egyeztethető magatartása miatt infamiá-val sújtották31). Geib „Actio fiduciae und Rechtsvertrag" című dolgozatában hosszasabban foglalkozott a fiducia történeti kifejlődésével és igyekezett bizonyítani, hogy az intézmény peregrinus eredetű s a ius gentium hatása alatt került be a civiljogba32). Karlowa viszont azt az előbb 25) L. Karlowa: R. Rg. II. k. 571. L 26) L. Geib: i. m. 131. L; Oertmann: i. m. 225. 1. 27) L. Pernice: Ijabeo. III. k. 121. 1. 28) L. Bechmann: i. m. 291 292. L; Kübler: i. m. 44. 1.; Sohm: Inst. 72. 1. 29) Oertmann: i. m. 214. 1.; Sohm: Inst. 73. 1. 30) L. Sohm: Inst. 73. 1.; Karlowa: R. Rg. 562. L; Rotondi: La misirni delhi responsabilitá nell' actio fiduciae. (Riv. It Sc. Giur. 1912.) 137. 1. 31) Sohm: i. m. 73. 1.; Karlowa: R. Rg. 562. í.; Rotondi: i. m. 142. 1. a*) L. Geib: i. ni 147. s köv. 1. — Ugyanezen a nézeten van Pernice is. (Labeo. IH. k. 121. 1.) 10