Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 5. szám - A magyarországi protestáns egyházak perjoga

Első pilanatra megállapítható, hogy ez a két vezető szempont élesen ellentétben áll egymással. A presbitériummal kapcsolatos protestáns egyházkormányzati elvet szem előtt tartva, nyilvánvalóan az volna kívánatos, hogy ez az elv teljes mértékben érvényesülhessen, azaz a prezsbiterium, függetlenül attól, hogy tagjainak száma mennyit tesz ki, az egyházközségi bíráskodást ténylegesen gyakorolhassa. A jogpolitikai és jogtechnikai tétel viszont azt követeli, hogy az egyházközségi, de általában bármily bíróság törvénykező munkáját a lehető legkisebb létszámú kollégium végezze. Az egyházi törvények idézett szakaszai e két vezető szempontot olyképpen hangolják össze, hogy bizonyos engedményeket tesznek úgy az egyik, mint a másik tétel irányában. Elvben és bizonyos egyházközségi lélekszámon alul a gyakorlatban is az egyházközségi bíráskodást a prezsbiterium gyakorolja. A külön egyházközségi bíróság felállítása csak abban az esetben kötelező, — és itt érvényesül a jogpolitikai szempont — ha az egyházközség lélekszáma a törvényben megállapított határon felül emelkedik, amikor is tehát a tömegbírá*kodás bevezetése és így a szóbanforgó jogpolitikai tétel súlyosabb veszélyeztetése nélkül az egyházközségi bíráskodás, következésképpen az egyházközségi bíróság szervezése el nem képzelhető. Igaz ugyan, hogy az evangélikus egyháznál a prezsbiterium és a külön egyházközségi bíróság közötti ezt a határvonalat az egyházi alkotmány idézett rendelkezése kifejezetten nem az egyházközség lélekszámához kapcsolja, azonban azzal, hogy a prezsbiterium taglétszámára utal, tulajdonképpen ugyanolyan eljárást követ, mint a református egyházi törvények vonatkozó rendelkezése, mert az evangélikus egyházközségek prezsbiteriumainak létszáma az egyházközségek létszámához igazodik82), vagyis a kiindulópont végeredményben itt is azonos83). A külön egyházközségi bíróság taglétszáma tekintetében a hazai két protestáns egyház szintén azonos megoldást fogadott el és érvényesített. Az a körülmény, hogy az 5-10, illetőleg az evangélikus egyháznál 10 tagból álló külön egyházközségi bíróság működik, a fentebb már tárgyalt jogpolitikai szempont érvényesülését mutatja s etekintetben aligha találhatott volna jobb és a gyakorlati adottságokhoz alkalmazkodóbb megoldást a két egyház törvényhozása. Figyelemreméltó jelenség azonban, hogy az evangélikus egvház 1934/37. évi törvényhozását megelőző időkben, a zsinat törvényalkotó munkáját előkészítő javaslatok között akadt olyan tervezet is, amely egész megfeledkezve a zsinat-prezsbiteri egyházalkotmányok szelleméről és követelményeiről, az egyházközségi bíróságot az egyházközségi közgyűlés által vélte megalakítandónak84). 3. A működés ideje. — Az egyházközségi külön bíróság müködé82) Ev. Egyházi Alkotmány II. t. c. 35. §. s3) A legutóbbi ev. zsinat egyeztető bizottságának javaslata még kifejezetten, ós közvetlenül az egyházközség lélekszámához szabja a prezsbiterium és a külön egyházközségi bíróság közötti határvonalat s az etekintetben irányadó lélekszámot ötszáz egyháztagban állapítja meg. Kék füzet. VIII. t. e. 4. § első bekezdés. 84) Törvényjavaslat az egyházi törvénykezési rendtartásról. 1914. 17. §. 71 fi