Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 4. szám - A pártfogó ügyvéd költségigényének jogi természete

akkor a szegény fél körülményei figyelembe vételével a pártfogó ügyvéd érdekében kimondott kifogáskorlátozások abban a pillanatban szükségtelenné válnak, mert a szegény fél az egész konstrukcióból kirekesztetvén, a szegény fél személye alapján bármilyen beszámítás érvényesítése lehetetlenné válik; amennyiben a szegény félnek ily módon és ebben a vonatkozásban az egész ügyhöz immár semmi kapcsolata, semmi köze sem lévén, az ilyen személyre hivatkozással amennyire nem lehet kifogással élni, még inkább szükségtelen az ilyen meg nem tehető kifogások korlátozása. Ha pedig a törvény mindezek ellenére mégis beszél kifogáskorlátozásról, akkor ezt valószínűleg azért teszi, mert a szegény félnek a költségekhez nagyon is jelentékeny, sőt ügydöntő köze van, mint ahogy azt már fentebb kifejtettük és így kétségtelen, hogy jogelméleti vonatkozásban az az álláspont, amely a pártfogó ügyvéd költségét eredeti úton az ő sajátjának mondja, gyökértelen és légüres térben mozog. * Bár a kifejtettek után ugyan szükségtelen, mégsem lesz teljesen érdektelen, ha a lényeget nem jelentő részletek cáfolatára is rátérünk. A Pp. 121. §-ában megnyilvánuló törvényes engedmény — mint ahogy már azt előbb kifejtettük — kétségtelenül visszterhes engedmény. Természetesen a szegényjogra a fennálló általános jogelvek következtében kialakult körülmények figyelembe vétele mellett. Nem helytálló tehát az a megállapítás, hogy „végeredményben sem az ingyenes, sem a visszterhes jelleg nem mutatható ki világosan", amely megállapítás egyébként, sem valamely állításnak az igazolására, sem pedig annak cáfolatára nem lehet elegendő. Az ellenszolgáltatással igenis a szegény fél tartozik, mintahogy már ezt a kérdést is érintettük. Egyébként a pártfogó ügyvéd, amikor az ellenfél terhére megállapított költségek behajtásakor a kifejtett munkája ellenértékéhez jut, akkor nem történik egyéb, mint a szegény felet eredetileg megillető követelést a törvényben számára biztosított jogi konstrukció (engedmény) alapján a maga részére realizálja. Éppen úgy szükségtelen, hogy a szegény fél a követelés valódiságáért szavatoljon, amikor a követelés valódiságáért tulaj donképe n végrehajtható közokirat, a költségeket megállapító bírói ítélet szavatol. Viszont azt sem lehet kizárólagos biztonsággal megállapítani, hogy a követelés behajthatóságáért nem szavatol a szegény fél, mert a szegényjogra fennálló általános jogelvek következtében keletkezett körülmények figyelembevétele mellett — igenis a szegény fél, ha nem is feltétlenül és közvetlenül, de feltételesen és közvetve mégis szavatol a költségkövetelés behajthatóságáért és itt különösen utalnunk kell a már előbb megállapított ama bizonyos speciális szavatossági jelleg megnyilvánulására, amely a Pp 119. §-ából kiérezhető a szegény féllei kapcsolatban akkor, amikor az utófizetés elrendelése esetén az elleniéitől be nem hajtható költségekért a (volt) szegény fél felel. Végül logika híjján lévőnek kell tartanunk azt az álláspontot is, 56