Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

csiiletszék megvalósítását, mivel az E. A. fegyelmi intézkedéseit (324. §.) nem látta elég hatékonyaknak a világháború utáni időkben felbur­jánzó veszedelmes áramlatok megfékezésére és elfojtására. A válto­zott viszonyoknak megfelelően új fegyelmi eszközök alkalmazását sürgette, mert lehetetlennek tartja, hogy a lelkész viselkedését és ma­gatartását ne lehessen megrendszabályozni, ha erre szükség van, azért, mivel a hatályban levő rendelkezések szerint a lelkészi ethiká­val össze nem egyeztethető magatartás nem minősíthető fegyelmi vét­ségnek és megfelelő szigorral nem büntethető1). A felvetett kérdéshez Benczúrén kívül, — aki a lelkészi becsület­szék szervezésének gondolalát alapjában helyeselte, — más hozzászó­lás egyelőre nem történt. Az 1939. máj. 11-én tartott zsinati egyeztetési albizottsági ülésen a lelkészi becsületszék kérdését a Mele megbízásából újból Kemény Lajos tette szóvá, de a gondolat nem talált visszhangra és így nem is került be a zsinat elé terjesztendő törvénykezési rész anyagába. A Mele azonban a lelkészi becsületszék szervezéséről külön in­dítványt terjesztett a zsinat plénuma elé és így a törvénykezési rész tárgyalásánál foglalkoznia kellett vele Vladár Gábor dr.-nak, aki a törvénykezésről szóló VIII. tc.-nek szerzője és egyúttal előadója is volt. Vladár Gábor dr. a törvénykezésről szóló általános vita során nem azonosí.otta magát a javaslattal, amely szerinte a törvénykezésről szóló törvénycikk egész egységét megbontaná és különben sem tartja megengedhetőnek a becsületszék intézményének megszervezését már azért sem, mert annak hatásköre legtöbbször összeesnék a fegyelmi bíráskodással és ez az intézmény az állandó hatásköri összeütközések­nek magját rejtené magában. Rendi bíráskodást sem lehet statuálni, mert a lelkészi kar tagjainak fegyelmi ügyei egyébként is a világiak­ból és lelkészekből álló rendes vegyes bíróság elé tartoznak2). A lelkészi becsületszék intézményét az általános vita során ke­ményen támadták az előadón kívül még dr. Rásó Lajos, dr. Mohácsy Lajos, dr. Pesthy Pál és D. Szeberényi Zsigmond, akik valamennyien arra mutattak rá, hogy olyan esetekben, mikor a lelkész viselkedése és magánélete olyan defektusokat mutat, melyek a lelkészi kar te­kintélyét aláásnák és a tisztességgel össze nem egyeztethetők, de ren­des fegyelmi eljárás mégsem volna ellenük indítható, — az esperesek és püspökök figyelmeztessék a lelkészt a megfelelő életmód betartá­sára. Dr. Rásó Lajos egyetemes főügyész nyomatékosan rámutatott arra, hogy a lelkész kifogásolható magatartása és az E. A. VIII. tc. 35. §.-ában felsorolt egyházi vétségek valamelyike alá tartozik és így a lelkészi becsületszék nem pótol hiányt, mert a püspök ugyancsak kezdeményezheti az eljárást a megtévedt lelkésszel szemben. Pestrry Pál dr. azért sem tartja megengedhetőnek a lelkészi becsületszék fel­állítását, mert ez rendi bíráskodáshoz vezetne, azonban szerinte a !) Lelkészi becsületszék c. írt Benczúr Vilmos dr. („drbv" jelzéssel) érdekes cik­ket. (Evangélikus Élet, 1935. évf. 12. sz. 2—3. L) 2) Lásd 1936. évben harmadik ülésszak 13-ik ülésének jegyzőkönyvét és naplóját. 3936. dec. 7. (Az egyetemes evang. egyház levéltárában Bpesten.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents